Mi értelme van még egyáltalán Forma–1-et nézni?
6 perc
2018.03.23. 18:30
A 2018-as szezonban meggyőző választ kell adnia a Forma–1-nek erre a kérdésre ahhoz, hogy megtartsa a rajongóit, és a jövőben is legendákat gyártson. Összegyűjtöttünk pár szubjektív érvet arra, hogy miért lesz érdemes idén F1-es futamokat nézni.
Még mindig tartja magát a tapasztalatokon alapuló elképzelés, hogy a Forma–1-nél jobb háttérzaj nincs a délutáni alváshoz. És miután az elmúlt években nagy volt az elégedetlenkedés, hogy a sportág rossz irányba halad, érdektelen, unalmas, kiszámítható, és különben is mindig a Mercedes nyer, joggal adódik a kérdés, hogy idén lesz-e benne háttérzajnál több. Meggyőződésünk, hogy igen. Szubjektív szezonajánló következik.
Kubica visszatér
A szezon egyik legérzelmesebb sztoriját a kulisszák mögött kell keresni. Sokáig úgy tűnt, hogy nem jön össze, de a 2011-ben majdnem végzetes ralibalesetet szenvedő lengyel Robert Kubica a Williams tesztpilótájaként ott lesz tűzközelben. Igaz, nem a pontokért vagy a győzelmekért fog harcolni, (pedig tudjuk, hogy az milyen, 2006 és 2010 között már nagyon megmutatta, és még egy futamot is megnyert), de Kubicát ismerve nyilvánvalóan arról van szó, hogy még nem harcol. A lengyel ugyanis még nem tett le arról, hogy teljes értékű pilótaként tér vissza.
De ne legyenek kétségeink: már az is óriási teljesítményt, hogy a horrorbalesete után összerakta magát annyira, hogy ismét F1-es autót képes vezetni. Nem véletlen, hogy Paddy Lowe, a Williams technikai igazgatója is arról beszélt, hogy évek óta Kubica nagy rajongója, és neki személyesen is nagy öröm, hogy vele dolgozhat. Nagyon jó lesz ismét pályán látni.
Talán utoljára látjuk Räikkönent
A Ferrari világbajnoka a maga 38 évével a mezőny legidősebb pilótája. Az elmúlt néhány szezonban nagyjából ugyanazt az ívet futotta be: a versenyeken csalódást okozott, aztán egy évvel mégis meghosszabbították a szerződését. Lehet, hogy idén ezt már nem fogja tudni eljátszani, legalább is erre utal, hogy a Ferrari elnöke, Sergio Marchionne kimondta: ha nem tudja következetesen hozni a legjobb formáját, 2019-ben lecserélik.
Räikkönen 2014-ben tért vissza a Ferrarihoz, de azóta egy futamot sem sikerült megnyernie, a Ferrari mégis ragaszkodott hozzá, talán azért, amit szintén Marchionne mondott róla: ha minden stimmel, Räikkönen úgy vezet, mint egy isten. Nyilvánvalóan még mindig szereti, amit csinál, különben nem csinálná. Kár lenne, ha úgy kellene távoznia, hogy még egyszer, utoljára nem mutatta meg, hogy mire képes.
Hamilton a posztolgatás közben történelmet írhat
Évek óta ugyanaz a kérdés feszíti szét a rajongókat minden szezon indulásakor: lesz-e bárki, aki képes megállítani Lewis Hamiltont és a Mercedest? A téli tesztek, sőt már az idénnyitó Ausztrál Nagydíj szabadedzései is azt vetítik előre, hogy a brit pilóta az idei évnek is toronymagas esélyese, ha 2018 is összejön neki, már ötszörös világbajnok lesz, ami elképesztő teljesítmény lenne, és a megszületését mindenképpen lenyűgöző lesz figyelni. Ha valaki mégis nehezményezné ezt a kiszámíthatóságot, akkor abban bízhatunk, hogy Hamilton kicsit felpörög a közösségi médiában. A tavalyi botrány után visszatért az Instagramra, és valamiért van egy olyan érzésünk, hogy itt lesz pár hírértékű megnyilvánulása.
És, hogy azért perspektívába helyezzük a közösségi médián túlmutató tevékenységét: Lewis Hamilton nemcsak a mezőnnyel van versenyben, benne a négyszeres világbajnok Sebastian Vettellel, hanem üldözi az ötszörös világbajnok, legendát, Juan Manuel Fangiót is
Az igazi izgalom a másodvonalban lesz
Ha tényleg kiélezett versenyt akarunk látni, akkor fordítsuk a tekintetünket a Red Bull boksza felé, ahol két nagyon éhes és nagyon tehetséges versenyző fog egymásnak feszülni. Az ausztrál Daniel Ricciardo és a holland Max Verstappen párharca azóta az egyik legizgalmasabb a Forma–1-ben, hogy az utóbbi 2016-ban, alig 18 évesen betette a lábát a Red Bullhoz, és azonnal jelezte, hogy nem főpróbázik, hanem élesben indul, ha lehet, rögtön egy világbajnoki címért. Amit viszont Ricciardo is kinézett magának. Verstappen nem tiszteli a tekintélyt, tavaly viszont ezt a szemtelenséget már érettséggel is kiegészítette (a technikai bosszúságok miatt szüksége is volt az önuralomra), amitől megerősödve vághat neki a szezonnak.
És ebben az a jó, hogy Daniel Ricciardo nem az a csapattárs, aki bármit is ingyen adna, neki is megvan ugyanis a maga világbajnoki terve, és nem fél megvalósítani. Ha kicsit is közelebb tudnának kerülni a Mercedeshez, és így világbajnoki tétje is lenne a kettejük versengésének, az igazi thriller lenne.
Mire képes egy boldog Alonso?
Ha van valami, amiért talán az egész mezőny szurkol, és ezért nyugodtan mi is felvállalhatjuk, az Fernando Alonso nagy visszatérése. A régi dicsőség feltámasztása mindig jó alapanyag a drámához és az érzelmekhez, és végül is ezért nézünk sportot. Ezért akkora katarzis például Roger Federer épp aktuális szárnyalását figyelni a teniszben. Alonsót mindenki nagyra tartja, és meg van győződve arról, hogy ha rendes autót kapna, a tehetsége röpítené előre. Lehet persze a szemére vetni, hogy egyik rossz döntést hozta a másik után minden alkalommal, amikor csapatot váltott – a Hondával partnerségre lépő McLarennel pedig kifejezett a katasztrófába rohant, és a középmezőnyben, sőt tavaly már a mezőny végén pazarolta el a tehetségét, már ha egyáltalán el tudott indulni. De ez semmit sem változtat azon, hogy még mindig a mezőny egyik legtehetségesebb pilótájának tartják.
Alonso többször beszélt arról, hogy hátat fordít az F1-nek – a McLarenben érezhető is volt a félelem, tavaly a Hungaroringen, ahol a 36. születésnapját ünnepelte, hogy elveszítik a szupersztárjukat. Nagyon valószínű, hogy a McLaren-Renault párosítás az utolsó, amelynek esélyt ad. A megbízhatósági problémák maradtak, de Alonso és vele az autó gyorsul, lehet tehát szorítani, hogy ennek a történetnek szép vége legyen.
Az F1 megérkezik a 21. századba
Hatalmas volt a felháborodás, amikor a Liberty Media tavaly bejelentette, hogy törli az úgynevezett grid girlöket, vagyis a rajtrácslányokat a hétvégék forgatókönyvéből. Pedig csak annyi történt, hogy az F1 új vezetése elkezdett önvizsgálatot tartani, és újraértelmezni a kapcsolatát a szurkolókkal – legyenek bármilyen neműek is. Ráadásul a lehető legelegánsabban és legokosabban töltötte ki a grid girlök után maradt űrt: 2018-tól jönnek a grid kidek, olyan fiatal gokartosok és feltörekvő tehetségek, akik lehetőséget kapnak, hogy a hőseik mellett felvonuljanak, és akik erőt és inspirációt tudnak meríteni majd abból a pár percből, amíg világbajnokok közelében lehetnek.
Bárkinek bármi is a véleménye a grid girlökről, az tagadhatatlan, hogy a grid kidek csak hozzátesznek a sporthoz, és legalább a tekintetükben ott lesz az a különleges, megismételhetetlen pillanat, amikor egy rajongó a bálványával találkozik. Úgy tűnik, a Forma–1 tényleg arccal a jövőnek fordult.
A vizuális alkalmazkodás próbája
Évek óta a leglátványosabb változás lesz az autókon a pilóták fejét védeni hivatott halo, és joggal vetődhet fel a kérdés, hogy a teljesen nyitott cockpithez szokott szemünket összezavarja-e annyira, hogy eltereli a figyelmünket arról, ami a pályán történik. Egyesek szerint a leghatékonyabb eszköz, hogy elriasszák az embereket az F1-től, a pilóták többsége viszont már megbarátkozott vele, sőt támogatja. Az F1 veszélyes sport, de attól meg kivédheti a kivédhető kockázatokat, a halo pedig pont ezt fogja tenni.
Tény, hogy esztétikailag hagy maga után kívánni valót, de nagy eséllyel egy-két futam után megszokjuk. És akkor már csak azért szoríthatunk, hogy legyen valami akció és izgalom, ami tényleg leköti a figyelmünket.