A kutyaviadal semmi ahhoz képest, amikor gazdaságpolitikusok ugranak egymásnak

„Stabil, kiszámítható árfolyamra” van szükség – érvelt Varga Mihály pénzügyminiszter múlt szombaton Nyíregyházán, a Magyar Közgazdasági Társaság szokásos vándorgyűlésén. A közönség felszisszent: értette, hogy az üzenet fő címzettje Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, aki két nappal korábban ugyanott a forint árfolyamát csak mellékesen hozta szóba. Amikor a globális válságjelenségek felsorolásakor Argentínát említette, megjegyezte ugyan, hogy még az oly távoli ország pénzügyi krízise is hat a forintra, de a monetáris politika és az árfolyam összefüggéseinek taglalásától eltekintett.

A sorok közti olvasásra visszaszokott újságírók rögtön megnézték, vajon a Varga-beszéd hivatalos összefoglalójában benne van-e a forintra vonatkozó megjegyzés, vagy csupán a hely szelleme ihlette erre a pénzügyminisztert. Árnyalatnyi különbséget láttak: a közleményből a „stabil” szó kimaradt, és csupán annyi szerepelt, hogy „a forintárfolyamnak kiszámíthatónak kell maradnia”. Amit úgy is lehet érteni, hogy az árfolyam kiszámíthatóan tovább gyengül.

Volt ennél nehezebben lefülelhető nézetkülönbség is kettejük között. Matolcsy nem a monetáris politikáról értekezett, jóllehet annak bőséges eszköztára egyre nehezebben tekinthető át, és – korántsem mellesleg – a jegybank előszeretettel igyekszik élni az „előretekintő iránymutatással”, amit mások mellett az amerikai Fedtől tanult el. Ám Matolcsy sem az infláció, sem a kamatpolitika várható alakulására nem adott iránymutatást, sem a közeli, sem a távolabbi jövőre, ellenben hosszasan fejtegette a globális gazdasági klímát fenyegető válságjelenségeket. Érzékelhetően úgy beszélt, mint a magyar gazdaságpolitika fő irányítója, legalábbis olyasvalaki, aki annak tekinti magát. Nem véletlenül jegyezte meg Varga mindjárt az előadása elején, hogy ő a kormány „fiskális politikáért felelős tagjaként” beszél.