Fischer Ádám: Magyarország nem ezeréves, hanem mindössze száz

HVG: Ha Budapesten lenne június 4-én, megállna egy percre Trianonra emlékezve?

Fischer Ádám: Az biztos, hogy nem zavarnám meg a gyászpercet. Ha valaki gyászolni akar, akkor gyászolhasson. A mai rendszer ugyanakkor Trianon „vívmányainak” köszönheti ideológiáját, az ő központilag vezényelt gyászuk hazug.

HVG: Miért kéne Trianonért hálásnak lennie a magyar jobboldalnak?

F. Á.: A nemzeti homogenitásra hivatkozó menekültellenes politika és Trianon emlékezete nem fér össze. Egy ideje rémülten nézem a növekvő idegellenességet Magyarországon.

Amikor aztán a tranzitzónában éheztetni kezdtek embereket, akkor elfogott az érzés, hogy ez nem az én országom.

Hogy az nem lehet, hogy szavazatszerzésből tagadják meg menekültektől az ételt, és még be is váljon a számításuk.

HVG: Hogyan találkozik a menekültpolitika a történelmi emlékezettel?

F. Á.: Arra a gondolatra épít, hogy Magyarország „magyar ország”. Az első világháború előtti politikai elit is ezt hangsúlyozta, amikor a kisebbségek önállósodási törekvéseit üldözte minden erejével. A királyságra ugyanis nem volt igaz ez az állítás. Sőt, az ehhez való ragaszkodás vezetett részben az ország szétszakadásához. A mai politika csak azért mondhatja, hogy ez a magyarok országa, mert erről Trianon gondoskodott.