A szerző két évtizedig élt Hollandiában, ezért erős érvei vannak a biztonságos tömeg-kerékpározás mellett, amelyre a járvány alatti időszak tanulságai szerint a magyar fővárosban is igény van. Vélemény.
A vírusveszély megtolta a budapestiek kerekezési kedvét, láthatóvá téve a kerékpárhasználat növekedési határait Budapest mai közlekedési rendjében. Az autósok vaskos érdeksérelmei még a világnézeti elfogultságaikat is fölülírták: a sajtóban teljes politikai spektrumában támadt fel a régi vita: való-e a bicikli mint közlekedési eszköz egy Budapest méretű és szerkezetű nagyvárosba? Írásom a miért ne volna mellett érvel.
Az autópártiak egyfajta ontológiai megfelelést látnak a közutak és a gépjárművek között: az Úr autók sokaságával népesíté be az utakat és sikátorokat, és látá, hogy ez jó. E korrespondenciaelmélet hívei szerint (lásd még: ’Cipőt a cipőboltból!’, ’Főzzön lábasban!’) a kerékpározás a rendeltetésszerű városhasználattal ellentétes illetlenség, ahol pedig a kerékpározás a közlekedés magától értetődő, tömegeket elhordó része, vagyis például Hollandia és Dánia nagyvárosaiban, azok bohókás rendszertani kivételek, mint a kacsacsőrű emlős.
A július 1-i határidő előtti utolsó pillanatban, a hétfői rendkívüli közgyűlésen dőlt el, hogy a fővárosi képviselők kiigazították a már korábban, konszenzussal elfogadott 2025-ös költségvetést, így van újra érvényes büdzséje a fővárosnak – év végéig. Ha nem így lett volna, durva korlátozásokkal és pénzügyi nehézségekkel járó állapotra kellett volna készülni.
A rendelkezés alól csak olyan kiemelt cégek mentesülnek, mint a MÁV vagy az MVM.
Arról is beszélt, ha szemmel lehetne ölni, Brüsszelben egy sortűzzel elintézték volna.
A kormánypárt támogatottsága pedig mélyponton van.
Ha erre nincs jó válasz, a százezres menet csak színes emléknek lesz jó.
A volt vezérkari főnök azt mondta, jobb lenne, ha például a kézigránát-baleset miatt elrendelt vizsgálat eredményét tennék közzé végre.
A légitársaság szerint még este tíz óra előtt újra felszállhatnak.
