Péli Gábor: Ne csak a bátrak biciklizhessenek Budapesten!

A szerző két évtizedig élt Hollandiában, ezért erős érvei vannak a biztonságos tömeg-kerékpározás mellett, amelyre a járvány alatti időszak tanulságai szerint a magyar fővárosban is igény van. Vélemény.

  • Péli Gábor Péli Gábor
Péli Gábor: Ne csak a bátrak biciklizhessenek Budapesten!

A vírusveszély megtolta a budapestiek kerekezési kedvét, láthatóvá téve a kerékpárhasználat növekedési határait Budapest mai közlekedési rendjében. Az autósok vaskos érdeksérelmei még a világnézeti elfogultságaikat is fölülírták: a sajtóban teljes politikai spektrumában támadt fel a régi vita: való-e a bicikli mint közlekedési eszköz egy Budapest méretű és szerkezetű nagyvárosba? Írásom a miért ne volna mellett érvel.

Az autópártiak egyfajta ontológiai megfelelést látnak a közutak és a gépjárművek között: az Úr autók sokaságával népesíté be az utakat és sikátorokat, és látá, hogy ez jó. E korrespondenciaelmélet hívei szerint (lásd még: ’Cipőt a cipőboltból!’, ’Főzzön lábasban!’) a kerékpározás a rendeltetésszerű városhasználattal ellentétes illetlenség, ahol pedig a kerékpározás a közlekedés magától értetődő, tömegeket elhordó része, vagyis például Hollandia és Dánia nagyvárosaiban, azok bohókás rendszertani kivételek, mint a kacsacsőrű emlős.

Egy Orbán-kormány nem érne meg négy évet sem Franciaországban

Egy Orbán-kormány nem érne meg négy évet sem Franciaországban

Jehan Paumero húszas évei elején, bordeaux-i bölcsészként jött Magyarországra 2003-ban, miután elfogadta egy pécsi gimnázium állásajánlatát. Előtte csak a Sziget miatt járt itt, de megígérte magának, hogy még visszatér – egy helyett végül több mint húsz évet maradt. Hogyan látja egy köztünk élő francia a magyarokat? Miért érzi itt szabadabbnak magát, mint otthon, és mi az, ami miatt közelebb érzi magához a magyar társadalmat? Mit gondolnak a franciák Magyarországról, és mit válaszol, ha nekiszegezik a kérdést, hogy milyen diktatúrában élni?

2025 30. lapszám