Megakadhat a hatalom torkán az SZFE, de végigviszi a kormány, amit elkezdett
10 perc
2020.09.10. 04:30
Több mint egy hete már, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói blokád alá vonták az egyetem főépületét, az új kuratóriumi tagoknak nem engedik a belépést az intézmény területére, a tanítás megkezdését elhalasztották. A kormány és az intézmény új vezetője, Vidnyánszky Attila egyelőre nem akarnak visszavonulót fújni. Feszült patthelyzet alakult ki, mi pedig sorra vettük, innen milyen lehetséges forgatókönyvek mentén gördülhetnek tovább az események.
Miután szeptember elsejétől alapítványi fenntartás alá került az autonómiájától szinte teljesen megfosztott Színház- és Filmművészeti Egyetem, a hallgatók látványos tiltakozásba kezdtek. A hónap elején elfoglalták az intézmény Vas utcai épületét, a járvány közepén is több ezer embert megmozgató tüntetést szerveztek, tiltakozásuknak pedig híre ment a világban.
Az SZFE oktatói közül többen felmondtak, a vezetőség és az egyetem legfőbb döntéshozó szerve, a szenátus pedig lemondott. A barikádot az egyetemfoglalók már több mint egy hete tartják, az egyetem korábbi vezetőinek beleszólása nélkül, önkényesen megválasztott kuratóriumnak nem engedik a belépést.
Van egy ilyen megállapodásunk, hogy jelen pillanatban 8 olyan ember van, akit mi semmilyen körülmények között nem fogunk beengedni az épületbe. Az öt kurátort és a három felügyelőbizottsági tagot nem ismerjük el legitim vezetésnek
– mondja lapunknak Csernai Mihály, a SZFE Hallgatói Önkormányzatának elnöke.
Csakhogy a kormány és az egyetemi kuratórium élére kinevezett Vidnyánszky Attila sem enged; a heves tiltakozások, az egyetemük szellemi függetlenségét féltő diákok egyelőre nem tudták meghatni a kormányt és kulturális holdudvarát. Így aztán most megy a szkander: a két oldal ugyanakkora kitartással feszül egymásnak, de ez az állapot sokáig nem tartható. Napok, hetek kérdése, hogy elváljon, ki enged először.
Marad a kordon, kelleni fog a tartós tej
Az biztosnak látszik, hogy az egyetemfoglalók ragaszkodnak az igazukhoz, és a barikádot hosszú távra tervezik. A hallgatók lelkesedése egyelőre nem csökken, ügyesen szervezkednek, próbálnak minden váratlannak tűnő fordulattal kalkulálni. Mert például lehet, hogy előbb-utóbb a koronavírus fog csavart vinni a történetbe. „Bele van kódolva a rendszerbe, hogy a Covid miatt nem egészen úgy történnek majd a dolgok, ahogy azt előre elképzeljük. De készülünk arra, hogy mit lépünk akkor, ha a járvány miatt esetleg nem tartható már fenn a blokád” – fogalmaz a HÖK-elnök.
De ha hamarabb nem is, szeptember végén mindenképpen lesznek változások, mert akkor jár le a vezetőség felmondási ideje. „Az egy kardinális pillanat lesz. A régi vezetőség végleg leköszön, és október elsejére virradóan elvileg vezetőség nélkül marad az egyetemünk. Az alapdokumentumok ugyanis jelen pillanatban arról rendelkeznek, hogy ugyanúgy pályáztatni kell a rektorjelölteket, mint eddig, tehát ahhoz, hogy egy új vezetőséget ide tudjon hozni a kuratórium szeptember 30-a környékén, egy irreálisan rövid határidejű, nyílt pályázatot kell kiírni a rektorok között.” Csernai Mihály szerint az új vezetők is hasonló fogadtatásra számíthatnak majd a diákok részéről, mint amit most a kuratóriumi tagok kapnak. Úgy fogalmaz:
mindenkit, akit ebben a rendszerben az általunk illegitimnek tartott kuratórium kinevez, ugyanannyira illegitim szereplőnek fogunk tekinteni.
Tárgyalás Palkoviccsal, kompromisszumos megoldások
Az is elképzelhető, hogy még szeptember 30. előtt sor kerül valamilyen tárgyalási kísérletre, hogy a jelenlegi status quót feloldják. Eddig Palkovics László, az Innováció és Technológiai miniszter nem reagált érdemben az SZFE-s tüntetésekre, hiába tartozik a felsőoktatás az ő minisztériumához. Lehetséges, hogy kivárja, míg csitulnak a kedélyek, és ezt követően, egyfajta békéltető szerepben tetszelegve próbálja meg majd elsimítani az ügyet.
Vidnyánszky Attilával és a kuratórium többi tagjával a HÖK nem hajlandó tárgyalni, de mivel a minisztériumot legitim szervezetnek tartják, Palkoviccsal igen. Csernai Mihály ugyanakkor kétes érzelmekkel ülne egy asztalhoz a miniszterrel. „Egyszer már leültünk vele az ITM-ben, és az égadta világon semmi értelme nem volt. Attól tartok, hogy most is az lesz, hogy a miniszter úr elmondja, mi fog történni, és bármit is kérdeznek a hallgatók, arra ő vagy kitérő válaszokat fog adni, vagy azt mondja majd, hogy itt minden a legnagyobb rendben van. A hallgatók pedig csalódottan, dühösen hazamennek, és azt érzik majd, hogy ’úristen, át lettünk verve’, mert úgy volt, hogy tárgyalni fognak velünk, ehelyett sablonválaszokat adtak a kérdéseinkre.”
Persze, nem zárható ki, hogy a tárgyalások mégis valamilyen kompromisszumos eredményre vezetnek majd. Mondjuk, hogy Vidnyánszky Attila lemond, de a rektort továbbra sem nevezheti majd ki a szenátus. Az általunk megkérdezett, jelenleg még ott tanító tanárok elég biztosak abban, hogy az ötfős kuratórium össze fog roppanni a diákok nyomására.
„Meggyőződésem, hogy a jelenlegi kuratórium rá fog kényszerülni a lemondásra” – fogalmaz például Schwechtje Mihály, aki a filmrendező mesterszakos osztályt vezeti. Hozzáteszi viszont, hogy a hatalom a továbbiakban is arra fog törekedni, hogy felszámolja a szabad gondolkozás miatt veszélyesnek minősített intellektuális műhelyt, és „meg fogja próbálni Vidnyánszkyék távozása után kicsit elfogadhatóbbnak tűnő figurákkal megtéveszteni az egyetemi közösséget”.
A HÖK egyelőre hallani sem akar kompromisszumokról, pusztán a kuratórium távozásával nem fognak megelégedni. „Mi úgy tekintünk a követeléseinkre, hogy ezek egy tárgyalás alapjai. Nem részei, tehát nem arról van szó, hogy részeredményekkel megelégszünk. Azt látjuk, hogy eddig a pillanatig nem vettek minket komolyan. Voltak feltételeink korábban is, ezekből egyet sem vettek figyelembe. Csuklóztatták az egyetemet, kétszer is javaslatokat kértek tőlünk, amiket félresöpörtek, ígéreteket tettek nekünk szóban, amiket nem tartottak meg. Az egyetem nagyon sokat dolgozott azon, hogy egy általa is elfogadható alapdokumentum-javaslatot összeállítson, de tudomást sem vettek róla. Nem nagyon látom, hogy hol kéne kompromisszumot kötni, ha semmilyen alapfeltételünk nem teljesült az elmúlt időszakban” – fogalmaz Csernai Mihály.
Titkos vagy alternatív egyetem
Az biztos, hogy az SZFE diákjai kivételesen erős ellenfélnek bizonyulnak. Hajdu Szabolcs filmrendező úgy látja, a hatalom torkán ez a nagy falat megakad.
Annak nem látom különösebb realitását, hogy erőszakosan megpróbálják a diákokat valahogy kivarázsolni az egyetemről, márpedig ők szerintem mindenképpen ki fognak tartani, mert a szakma, és most már a társadalom is kitart mögöttük.
Látható, hogy tiltakozásuk pillanatok alatt vált nemzetközivé. Először a szlovákok, a csehek, majd a német és a brit színészek, művészek álltak ki mellettük, pár nap alatt Európa-szerte mindenhol szolidaritást vállaltak az SZFE hallgatóival."
Láttunk már arra példát, hogy milyen az, amikor a kormány egy másik, általa ugyancsak liberális melegágynak tartott egyetemet – a nemzetközi tudóstársadalom és az európai elitpolitikusok tiltakozásának dacára –, felszámol. Ám ahogy Hajdu Szabolcs, úgy Bíró-Nagy András, a Policy Solutions politológusa szerint is az SZFE-s ellenállás keményebb diónak bizonyul a CEU-s tüntetésekhez képest. „Látszik, hogy most egy olyan csoportnak ment neki a kormány, amelyik nagyon látványosan ki tudja fejezni a tiltakozását. Azt gondolom, hogy talán ekkora ellenállásra, meg a Covid közepén tartott nagy tüntetésre nem feltétlenül számítottak a kormánynál. Az összes többi egyetemet ennél sokkal könnyebben átvették” – mondja a kutató.
Hajdu hozzáfűzi, hogy szerinte az SZFE-nek erősebb a kommunikációs bázisa, mint amilyen a CEU-nak volt. „Egy jó szöveg megírására tényleg ott vannak a dramaturgok, ezeket a színészek elő tudják adni, a rendezők elő tudják készíteni az összes performanszot. Ott van egy csomó ember, akik élvezettel találják ki ezeket az akciókat, a rendezők, a filmesek pedig ezt folyamatosan tudják mozgóképen rögzíteni, és promóciószerű anyagokat tudnak készíteni. Ráadásul ezek a srácok csúcsformában vannak, és élvezettel tiltakoznak, most mindenki a szakmáját gyakorolja. Az iskola, az oktatás tulajdonképpen zajlik. A helyzetet kihasználva tudják ezt csinálni.
Lehet ezt húzni sokáig, mert ők élvezni fogják.
Akármeddig is tartanak ki, a legfőbb stratégiai kérdést, hogy mikor és milyen körülmények között kezdődhet meg a tanítás, nem lehet megkerülni, és lehet, hogy ezen áll vagy bukik minden.
Molnár Áron (NoÁr) a HVG-nek adott interjújában arról beszélt: a hallgatók azt próbálják most megszervezni, hogy mihamarabb megkezdődjön valamilyen formában az oktatás. „Ha másként nem, hát titkos egyetemként, ahova a felmondott tanárok bejárnak, és ingyen adnak órákat.”
Pelsőczy Réka, aki az SZFE-n osztályvezetőként nyújtotta be felmondását, leginkább arra lát esélyt, hogy részlegesen kezdi meg a működését az egyetem. „Háborús helyzetben nem tudom, hogy milyen oktatás lehetséges, de elképzelhetőnek tartom, hogy elkezdődnek a beszéd-, ének- és mozgásórák, és a kezdő évfolyamokban a mesterségoktatás is” – fogalmaz.
Korábban, gondolatkísérlet szintjén már azt is pedzegették, hogy az új rendszerrel egyet nem értő tanárok kénytelenek lesznek létrehozni egy alternatív iskolát, ám ez a terv maximum hosszú távon működhet, és nem is lenne valóban teljes értékű opció.
„Jó lenne, és lehet, hogy lesz is alternatív iskola, sokan gondolkodnak, gondolkodunk ezen. Viszont az egy jó, de fizetős iskola tudna csak lenni, ami a tehetségalapú oktatást nagyon megnehezítené. És van egy másik probléma: teljesen reménytelen ebben a helyzetben, hogy az új iskola diplomát tudjon adni” – így látja a helyzetet Pelsőczy.
Belülről törik meg az ellenállást
Az alternatív oktatásban azonban nemcsak a felmondó tanárok gondolkodnak, de például Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter szájából is elhangzott már, hogy ha a blokád miatt nem lehet tanítani a Vas utcában, akkor keresnek egy másik épületet, ami alkalmas azoknak az oktatására, akik megkezdenék a tanulást. „Próbálnak minket belülről megosztani, azt a belső egységet, ami kialakult, mindenféle mondatokkal próbálják megbontani. Gulyás Gergely nyilatkozata semmi másról nem szól, minthogy megossza a bentieket” – kommentálja Csernai Mihály.
Vidnyánszky Attila kommunikációjában is tetten érhető a megosztásos logika, a minap a Mandinernek adott interjújában arról beszélt, hogy az ő oldalán is igen sokan állnak, noha ez kevésbé látszik a médiában: „Ugye, senki nem gondolja komolyan, hogy a Színművészetin minden diák és tanár egyetért azzal, ami most a Vas utcában zajlik? (…) Mind a civil, mind a szakmai világból annyi támogatás érkezik, hogy ezt muszáj végigcsinálni.”
A HÖK-elnök szerint, ha az SZFE-s diákok közül nem is mindenki ért egyet az egyetemfoglalás eszközével, azt a többség világosan látja, hogy valamilyen kollektív, egységes fellépésre van most szükség. Szerinte sorsdöntő pillanat lesz, amikor a kormány úgy határoz, hogy a barikád miatt máshol szervezik meg az oktatást. „Egyelőre nyitott kérdés, hogy ha Gulyás bejelenti, aki tanulni akar, az menjen át egy új épületbe, akkor a hallgatók közül hányan tennék be oda a lábukat. Az biztos, hogy nem vetnénk ki magunkból, nem ítélnénk el azokat, akik így döntenének, de azon vagyunk, hogy a hallgatói egységet továbbra is megőrizzük.”
Valójában persze nem az a tét, hogy ki birtokolja épp a Vas utcai épületet, hanem, hogy ki uralja a közhangulatot.
Vagyis jelen pillanatban a mindent eldöntő kérdés az, hogy az SZFE-eseknek a Fidesz szavazótáborából is sikerül-e maguk mellé állítani embereket, vagy sem.
Bíró-Nagy András politológus szerint a politikai és a gazdasági térfoglalás után most a kulturális térfoglalás a Fidesz elsődleges stratégiai célja, és ennek egyik eleme az egyetemprivatizációs hullám, egy megszerzendő vár pedig az SZFE. Csakhogy – emeli ki – az elmúlt 10 év tapasztalata alapján elmondható, hogy a Fidesz a stratégiai céljaiból sosem enged.
„A Fidesz általában maximum taktikai visszavonulót fúj, de ilyet is csak akkor szoktak csinálni, ha a stratégiai cél elérésének először megválasztott módja potenciális szavazatvesztéssel jár. Akkor lépnek vissza, ha azt gondolják, hogy már túl nagy a politikai ára és kára annak, hogy valamit keresztül vigyenek. Ahogy minden számottevő ügyben, úgy az SZFE-offenzíva esetében ezt is közvéleménykutatás segítségével biztosan monitorozni fogják.”
Mint fogalmaz, a taktikai visszavonulás nem egyenlő a valódi meghátrálással. „Azt jelenti, hogy nem adom fel a fő célomat, csak ha valahol nagy ellenállásba ütközöm, akkor ott esetleg átmenetileg visszaveszek, és más módon, más eszközökkel, más intézményekkel próbálom meg elérni a célom. Az olimpia ügyénél is ezt láttuk: látszólag elengedték a dolgot, miközben lassan, lépésről lépésre felépítik szinte a teljes olimpiai infrastruktúrát.”
A Fidesz vélhetően félrekalkulálta magát akkor, amikor a vasárnapi boltzárral, a netadóval vagy Schmitt Pál plágiumbotránya során az államfő megvédésével próbálkozott, ezek a húzások ugyanis nemcsak az ellenzéknél verték ki a biztosítékot, de a saját szavazótábort is elbizonytalanították. Ám Bíró-Nagy szerint ezekkel az ügyekkel ellentétben az SZFE esete nem fogja különösebben megrázni a kormánypárti szimpatizánsokat. „A Fidesznek az elmúlt években átalakult a szavazótábora: hangsúlyosabb lett a falusi, kistelepülési támogatásuk a nagyvárosi támogatással szemben. Erősödött a Fidesz az idősebb korosztályokban és az alacsonyan képzett társadalmi csoportokban. Ezekben a közösségekben pedig nem feltétlenül életbevágó kérdés az SZFE ügye.
Ezért bár sok bosszúságot okozhatnak még az SZFE-s diákok a kormánynak, nem vagyok biztos benne, hogy ha csak egyszerűen a már ismert politikai logikáját alkalmazza a Fidesz, akkor a zsákmányszerző, térfoglaló akciójából egyáltalán engedni fog.
Épül tovább a párhuzamos valóság
Ha mégis enged, akkor talán az SZFE maradhat a diákok kezén. Ám minden bizonnyal csupán taktikai visszavonulásként, mintsem vereségként lenne elkönyvelhető, ha például az oktatást ugyanezzel a kuratóriummal nem a Vas utcai épületben, hanem máshol kezdenék meg.
Spekuláció, de az is elképzelhető, hogy ha minden kötél szakad, akkor inkább létrehoznak egy párhuzamos, „nemzetinek és kereszténynek mondott”, új Színház- és Filmművészeti Egyetemet egy teljesen másik campuson. Egy olyat, amibe elég pénzt ölnek ahhoz, hogy vonzóbb legyen a fiatalok számára, mint a Vas utcai anyaegyetem. Még akkor is, ha nem tudják azt olyan magas színvonalú tanári gárdával feltölteni, mint amilyen a mostaninak van. Nem teljesen elrugaszkodott ez a gondolat sem, hiszen az Orbán-kormány által meghirdetett kultúrharc párhuzamos valóságdimenziók megnyitásával történik. Láttunk erre már példát az MMA, az MTA-ból kiszervezett kutatóintézetek vagy a finnugor nyelvrokonságot megkérdőjelező, „alternatív őstörténészeknek” terepet adó Magyarságkutató Intézet esetében is.