Trump vámháborúja nagyhatalmi présbe szorította a mindig lavírozó Indiát
Az Indiára kiszabott magas amerikai vámok alááshatják a két ország közeledését, aminek Kína és Oroszország is csak örülhet.
Egészen friss angol export volt a 19. század végén Magyarországon a futball – akkor még persze kizárólag eredeti helyesírással: football, miként a gól is goal volt és a kaput is jelentette, miként az angolban. Amikor tehát a Fradi őshimnuszában azt zengték, hogy
“Mi ferencvárosiak vagyunk, / Keményen harcolunk, / Az ellentől nem rettegünk, / Goaljukra* törtetünk”,
akkor az nem azt jelentette, hogy az ellenfél gólja érdekében törik magukat.
Az új sportágat először rugdalónak vagy kirúgónak próbálták fordítani, de mire a sportág országos szövetsége 1901 januárjában megalakult, azt már a Magyar Labdarúgók Szövetségének nevezték, és ebben az évben a Magyar Nyelvőr „az utcagyerekek szavai” között már a focit (de a futit is) rögzítette a football beceneveként. A goal jelentése gyorsan leszűkült a gólra, a kapu kapu lett, viszont a kapust egy ideig kapuvédnek mondták.
A Vadász és Versenylap már 1875-ben, az első angol klubok megalakulása után nyolc évvel hírt adott arról, hogy a MAC (Magyar Athletikai Club) atlétái a tréning (akkor training) végeztével
„az újonnan behozott ’football’ játszmában vesznek részt, mely mintegy mulattató szórakozásul szolgál”.
Igazából azonban csak két évtizeddel később vezette be ezt a sportágat a magyar sportéletbe egy Ray Ferenc nevű Svájcból hazatelepült vegyészhallgató, aki igazi focilabdát is hozott magával. A Budapesti Torna Club sportolóit oltotta be a focival. A BTC-ben rögtön meg is alakult a football-szakosztály, és 1897-ben a BTC két csapata le is játszotta egymás ellen az első bemutatómeccset. Pillanatok alatt létrejöttek az első football-klubok (Magyar Football Club, Budapesti Football Club). Az MTK (Magyar Testgyakorlók Köre) már jóval korábban megalakult, de csak 1901-től volt labdarúgó-szakosztálya.
A bemutató után a grundok ifjúsága rögvest rákapott a focira. Köztük voltak a Mester utcai fiúk a Ferencvárosban, akik a „tizenegyek bandájaként” váltak ismertté. Már éppen kezdett szétszéledni a banda a már megalakult egyesületekbe, amikor 1899-ben hazatért Prágából egy egykori Mester utcai diák, Gabrovitz Kornél, aki már játszott a Slavia csapatában angol edző irányítása alatt, és rádumálta a Mester utcai fiúkat, hogy alapítsanak saját klubot.
Ehhez persze a sóher fiatalok kevesek lettek volna, de az idea nagy sikert aratott a kerület tekintélyes, tehetős és anyagi áldozatra kész polgárainak körében, a Ferencvárosi Polgári Körben. Ez a Kör alapította meg saját dísztermében a Ferencvárosi Torna Clubot 1899. május 3-án. Elfogadták a club jelmondatát: Erő – Erkölcs – Egyetértés és a színeit: zöld-fehér. A magyar trikolórból választottak két színt, mert három sok lett volna, piros-fehér csapat pedig már volt.
