Kiszámolták, mekkora árat fizetünk azért, amit Novák Katalin is hirdet

Az, hogy a nők pénzügyi helyzete rosszabb, és hogy az ő munkájukkal nem eleget törődnek a gazdasági elemzések, már akkor szóba került, amikor lerakták a modern közgazdaságtan alapjait. Azt már Adam Smith is megállapította, hogy a nők gyakorlatilag láthatatlanok az akkori idők gazdaságában, de ő nem ment ennél tovább.

Annál többet jelentett John Stuart Mill 1869-ben kiadott, A nők elnyomása című könyve. Ebben arról írt: csak akkor tudhatjuk meg, hogy milyen a nők munkájának valódi értéke, ha szabadpiaci körülmények között néznénk meg, hogy ez a munka mennyit ér. Ha majd a két nemnek azonos lehetőségeik lesznek gyerekként az oktatásban, felnőttként a munkájuk kiválasztásában, csakis akkor lehet majd bármilyen állítást tenni arról, hogy a nők milyen munkákra alkalmasak, és azoknak milyen az értéke - érvelt. Azt is hozzátette, hogy a lányok oktatásának és a nők munkaerőpiaci egyenlőségének az egész társadalom nyertese volna.

John Stuart Mill: A nők elnyomása - a könyv első kiadásának címlapja /// Máig érvényes

Wikipédia / Közkincs

Ha valaki erre azt mondja, hogy Mill száz évvel megelőzte a korát, az teljesen pontosan eltalálta az évszámot: a téma következő nagy újítására 1969-ig kellett várni. Ekkor írta le Betsy Warrior azt, ami most már egyértelmű: semmilyen módon nem veszik figyelembe a GDP kiszámításakor sem a gyereknevelés, sem a házimunka gazdasági értékét.

Abban mostanra gyakorlatilag teljes az egyetértés a közgazdászok között, hogy a probléma nagyon leegyszerűsítve két összetevőből áll, és egyiket sem könnyű számszerűsíteni:

1. A nők és a férfiak közötti bérszakadékot mérni kell,
2. Meg kell határozni, milyen értéke van annak a munkának, amelyet a háztartásban végeznek el, általában a nők.