A klasszikus vicc aktuálisabb mint néha, írja szerzőnk: antiszemitizmus nincs, de igény volna rá. A hazai politikai oldalak különféle motivációktól vezérelve, különféle jó pontokat gyűjtve, egymással versengve akarják megvédeni a zsidókat, akiket éppenséggel nem bánt a földön senki.
Az a furcsa, hogy tényleg soha nem volt még ennyire kevéssé politikai antiszemitizmus Magyarországon, de soha nem volt még rá ekkora igény. Ha nincs antiszemitizmus, nem lehet megvédeni tőle a zsidókat, akiket mindenki egymással versengve akar védelmezni. Szegény zsidók a magyar közélet képmutató moralizálásának vesszőparipáivá lettek.
Baranyi Krisztina ferencvárosi polgármester úgy vélte, hogy ellenfelei a helyi képviselőtestületben, akikkel egy ingatlan elidegenítésének tárgyában huzakodott, bizonyára nem szeretik a zsidókat. Ezért, gúnyos utalások révén, leantiszemitázta őket. A kormánypropaganda a gúnyos utalásokat - borzasztó ügyetlenül - manipulálni próbálva leantiszemitázta Baranyi Krisztinát. Az ellenérdekű megszólalók kórusban vádolták egymást antiszemitizmussal, mindannyian teljesen alaptalanul.
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
