Nyáry Krisztián: Barbárokra várva

„Mire várunk, tolongva mind a fórumon? Hogy végre ma a barbárok betörjenek.” Konsztantinosz Kavafisz 1918-ban egy éppen összeomló világrend friss tapasztalatával írta meg a katasztrofizmus gyönyörű himnuszát. Egy évszázaddal később, háborúk és forradalmak nélkül is mind gyakrabban tapasztalom, hogy a környezetemben egyre többen érzik úgy: a jól ismert világ a pusztulás felé halad.

Tavaly szilveszterkor egy nagyobb társaságban szinte provokátornak számítottam, amikor azzal próbáltam szembesíteni a jelenlevőket, hogy idén éppen az emberiség történetének legsikeresebb évtizedét hagyjuk magunk mögött.

A mélyszegénységben élők aránya történelmi minimumra, tíz százalék alá csökkent; a halálos betegségek visszaszorulóban vannak; soha nem volt ilyen alacsony a gyerekhalandóság, a háborúk, terrortámadások, sőt, a gyilkosságok áldozatainak száma sem. A legszegényebb országokban is nőtt a várható élettartam, az életszínvonal és az írni-olvasni tudók aránya.