Nem a szegények és a betegek iránti együttérzésről tanúskodik Orbán válságkezelése

Keskeny mezsgyén egyensúlyoz Orbán Viktor: ha a koronavírustól tart, a nincstelenség miatt söpörheti el a népharag, ha pedig a gazdasági válságtól retteg, az elhunytak hozzátartozói gerjeszthetnek elégedetlenséget. A magyar kormányfő azonban a jelek szerint ebből a csapdahelyzetből is huszárosan vágja ki magát:

megpróbálja elengedni a járványt, de a rászorulókon sem segít.

Cserébe viszont olyan célokra költi a százmilliárdokat, amelyek az elmúlt tíz év tapasztalata alapján elsősorban a hozzá közel álló üzletembereket gazdagítják. Erről tanúskodnak azok a döntések, amelyeket a kormány a veszélyhelyzet kihirdetése óta hozott meg.

Először is a „nem létező” uniós forrásokból április 14-én éppen 1145 milliárd forint sorsáról döntött a kormány. Ez az összeg nagyrészt abból származik, hogy a Brüsszellel kötött szerződés euróban számolja a támogatást, Magyarország viszont forintban költi el, így most a gyenge forintnak is köszönhető, hogy az idén még több mint ezermilliárdra írnak ki pályázatokat. A pénzfelosztás beszédes, hiszen az infrastrukturális, építőipari beruházások viszik el a summa csaknem egyharmadát.