„Inkább állva halok meg, mintsem hogy egy életen át térdepelve éljek” – ezt az Emiliano Zapata mexikói forradalmárnak tulajdonított mondást számos politikai ellenálló mozgalom tette magáévá, ká-európai térségünkben legutóbb a lengyel Szolidaritás. Amerikában viszont az elmúlt hetek tüntetésein fehérek tömegei térdelnek le önként, hogy olyan bűnökért vezekeljenek nyilvánosan, amiket nem követtek el, amelyekért sem generációs, sem szemléleti okokból nem felelnek, de amelyeket mégis magukra vesznek.
Részben a turbófokozatra kapcsolt politikai korrektség által elvárt, részben önkéntes megalázkodások ezek, sőt a nyilvánosság előtti önmarcangolások némelyike már rég elfeledett idők rituális önkritikáira emlékeztet.
„Még sokat kell hallgatnom, tanulnom és nőnöm, amíg megértem, hogyan harcolhatok hatékonyabban a szisztematikus rasszizmus ellen” – írta például a napokban egy véletlenül sem kirekesztő divat- és stílusoldal (!) alapítója – ki tudja, miért érezhette ennek szükségét. Ráadásul a szobordöntések száma és dinamikája arra utal, hogy még csak nem is kizárólag a déli konföderáció egykori vezetői a bűnösök, hanem a fehér férfiak mint olyanok – akár bevallják „bűneiket”, akár nem.
Black Lives Matter
Hónapok óta folynak a zavargások az USA-ban és több más országban az elharapózott rendőri brutalitás és az intézményes rasszizmus miatt. Az afroamerikaiakkal való egyenlő bánásmódért küzdő radikális mozgalom, a Black Lives Matter égisze alatt zajló tüntetések azt követően erősödtek fel, hogy amerikai rendőrök intézkedés közben megöltek több, fegyvertelen afroamerikait. A legfrissebb fejleményeket cikksorozatunkban követheti.
