„Elmenni lehet, de visszatérés nincs” – idézi az orosz emigráns Jurij Mamlejev szavait a Tompa Andrea (nyitóképünkön) negyedik regényének középkorú író főhőse, aki egy osztálytalálkozó kedvéért, a lelkében csupa kétellyel látogat vissza szülővárosába. Aztán kattognak tovább a nő fejében Mamlejev sorai: „Csak a bukottak térnek vissza, akik odaát, az új hazában, az új világban kudarcot vallottak.”
A visszavezető úton szétfolyó, összemosódott a táj, dereng rajta valami „lidérces, messze fény”. Az elbeszélő „kétféle világ közé szorul [...] otthonról elindul haza, oda, ahol már se ház, se szeretett arc, csak valamiféle múlt várakozik, mégis úgy érzi, valaminek lennie kell, és ő alkalmatlan a megnevezésére”.