Virtuális és valóságos utazásaink, nagyon is igazi kríziseink: egy könyv a haza elvesztéséről és a visszatérés lehetetlenségéről, egy pedig a néha igencsak groteszk életközépi démonokról.
„Elmenni lehet, de visszatérés nincs” – idézi az orosz emigráns Jurij Mamlejev szavait a Tompa Andrea (nyitóképünkön) negyedik regényének középkorú író főhőse, aki egy osztálytalálkozó kedvéért, a lelkében csupa kétellyel látogat vissza szülővárosába. Aztán kattognak tovább a nő fejében Mamlejev sorai: „Csak a bukottak térnek vissza, akik odaát, az új hazában, az új világban kudarcot vallottak.”
A visszavezető úton szétfolyó, összemosódott a táj, dereng rajta valami „lidérces, messze fény”. Az elbeszélő „kétféle világ közé szorul [...] otthonról elindul haza, oda, ahol már se ház, se szeretett arc, csak valamiféle múlt várakozik, mégis úgy érzi, valaminek lennie kell, és ő alkalmatlan a megnevezésére”.
A hatalomnak az a legnagyobb csábítása, hogy azt gondolod, mindent megtehetsz. A kontroll meg azt jelenti, hogy nem tehetsz meg mindent – mondja Szikora János, aki megrendezte Térey János verses drámáját, A Nibelung-lakóparkot a székesfehérvári Vörösmarty Színházban.
Három gyereket pedig életveszélyes állapotban vittek kórházba, miután kamionnal ütközött egy személyautó.
A pusztító időjárásnak az autópályán is voltak elszenvedői.
Hollywood új generációjának legnevesebb színészeivel készült, de csak csöppnyi porfelhőt kavart a Vágtázó lovakról. Pedig ha nem is leszünk tőle vidámabbak, érdemes tenni vele egy próbát. Kritika.
Megdöbbentő részletek derülnek ki a kép történetét felkutató tanulmányából.
A vizsgálatot nehezítette, hogy a Lamborghini csaknem teljesen elégett.
