Révész Sándor: A foci és a snooker, avagy az erkölcsi nihilizmus és a korrektség uralma

A videóbíráskodás leleplezett egy álságos gyakorlatot. A lényege az volt, hogy nem adtak meg minden tizenegyest, amit a szabályzat szerint meg kell adni, nem fújtak be minden lest, ami az volt, viszont befújtak olyat, ami nem volt az. Ezt magyarázni lehetett azzal, hogy az emberi észlelőképességnek határai vannak. De ez a félmagyarázat eltakarja, hogy hallgatólagosan mérlegelési jogot gyakorolnak a bírók akkor is, amikor a szabálykönyv erre nem ad lehetőséget.

Az olasz bajnokság hajrájában volt egy fontos mérkőzés, ahol az egyik csapat négy góljából egyet sem adtak meg. Jogosan vonták vissza valamennyit, mert mind a négy lesből született. A gép kikockázta, behúzta a vonalakat, megmérte a millimétereket, kimutatta a lest. Objektíve. El tudja képzelni valaki, hogy egy bíró el merjen venni négy gólt egy csapattól videóbíráskodás nélkül, a maga felelősségére?! Nem, mert ha ezt tenné, nem lenne ember a kedvezményezett csapat szurkolótáborán kívül, aki ne feltételezné, hogy a bíró elfogult, csalt, lefizették.

Összefoglaló az ominózus meccsről:

Mindenki tudja, hogy nem lehet minden tizenegyest befújni, mert akkor a mérkőzések jelentős részét a tizenegyesek döntenék el. A szakértők is mérlegelnek a tévéstúdióban, elég erősen rángatta-e a védő a támadó mezét ahhoz, hogy az tizenegyest érjen. A szabálykönyv ilyet nem ismer. Büntetőt kell ítélni, ha egy játékos elköveti a tíz szabálytalanság bármelyikét. Nincs olyan törvényes lehetőség, hogy ne ítéljenek büntetőt azért, amiért a felezővonal tájékán simán megadják a szabadrúgást. De nagyon is van ilyen lehetőség, mi több, ilyen szokás a gyakorlatban.