Németh Róbert: A NER udvari sajtója az igazi hálózat

Hallottam, hallhattuk egyszer, kétszer, ötször, tízszer, százszor az elmúlt években: ezek (EZEK!) hálózatban működnek! Ezeket valamilyen titokzatos központból irányítják, valószínűleg az imperius-átok hatása alatt állhatnak, vagy valamilyen upgrade-elt Cipolla mozgatja a szálakat, esetleg Óz, a nagy varázsló. Illetve hát: Soros. Az ember úgy van vele, ahogy a dödögő földszinti Béla bácsival, akinek mindenről ugyanaz jut az eszébe, és mindig ugyanazt mondja, ráadásul hosszan és rettentően unalmasan, plusz pörköltszaft a lyukacsos trikón.

Hallgatod egyszer, kétszer, ötször, tízszer, százszor, és eszedbe jut, hogy esetleg talán szólni kellene a földszinti Béla bácsinak, hogy nem az van, amit mond, amit maga elé motyog és mantrázik nap mint nap. Nem úgy van, ahogy mondja, csak már magad is unod az egészet, annyira méltatlan volna nekikezdeni és megmagyarázni, hogy Béla bácsi, nem az van, hanem fordítva.

Koronavírus-fertőzöttekről érdeklődtünk, gyalázkodó levelet kaptunk az MTVA sajtóosztályától

Csak azt nem tudtuk meg belőle, valóban pozitív lett-e néhány dolgozó mintája a közmédiánál.

Na, de mégis. Szóval, nem, nem az van, hogy mi működünk hálózatban, mármint azok, akiket mostanában előszeretettel független-objektíveknek gúnyolnak a propagandaműhelyekből. Zárójel: értem én ezt a fájdalmasan maró gúnyt, amivel ezt a „független-objektívet” minden egyes alkalommal kimondják, meg azt is, miért emlegetik fel olyan panaszosan, hogy őket pedig propagandistáknak nevezik. Azt mondják, hogy ezek a független-objektívek (mi) az egyikfajta politikát támogatják, ők pedig a jelenleg hatalmon lévőkben hisznek. Két oldal – két elkötelezettség.

Duplán nincs így.

Nemcsak az nincs, hogy ahhoz képest, ahol ők állnak, mi egy elképzelt térfél másik oldalán lennénk, hanem alapvetően nem úgy van, ahogyan ők elgondolják ezt az egészet, cakompakk. Az újságíró ugyanis nem horizontálisan helyezkedik el a politikai térben,

az egyik vagy a másik oldalon, esetleg okosan, középen toporogva, ide is, oda is tekingetve, esetleg erre is, arra is puszikat dobálgatva – hiszen ilyen elképzelésekre, meg attitűdökre is tudunk példát jócskán –, hanem vertikálisan, fölötte az egésznek. Mármint nem arisztokratikusan lenézve, lefelé beszélve, hanem a megfigyelő távolságtartásával, teljesen másik dimenzióban, nem abban, amelyben a politika szereplői eloszlanak a terepasztalon. Nincs kanál, hogy a Mátrix című nagy sikerű filmet idézzem.