„Mielőtt senki lett volna, mégiscsak kellett valakinek lennie”,
mármint Dobi Istvánnak. A nincstelen és tanulatlan parasztfiút a szerencséje – vagy inkább szerencsétlensége? – a második világháborút követően elképzelhetetlen magasságba, kormány-, majd államfői (vagyis az Elnöki Tanács elnöki) bársonyszékbe sodorta.
A Rákosi- és Kádár-korszak minden fordulatát bólogatójánosként legitimáló bábfigura lett az újságíró vénájú (vagyis témáját színesen és közérthetően tálaló) történész, Révész Sándor (lapunk rendszeres szerzője) negyedik életrajzi monográfiájának címszereplője.
