A 42 éves Endre valamit nagyon elbaltázott. A budapesti szörpfőzőmester nagy lábon élt, ez pedig egy idő után a környezetének is szemet szúrt. Méregdrága ruhákban még a munkahelyére is taxival járt, látványosan szórta a pénzt, mintha nem lenne holnap. Talán valamelyik jóakarója súgott a rendőrségnek, mindenesetre 1985-ben a nyomozókat is érdekelni kezdte Endre félvilági élete. Követni kezdték, és kiderült, hogy a szörpfőzőmester másodállásban zugbukméker, akinél a lóversenypályán és presszókban lehet fogadásokat kötni. Ebből voltak a milliói.
Alvilági történetek
Svindlerek, szélhámosok, svindlik és balhék. A hvg360 új sorozatában Dezső András a múlt század és a jelenkor magyar alvilágában merül el. Meghökkentő vagy éppen tanulságos mesék, zűrös figurák az élet sötét oldaláról. | Pedig Endre egyáltalán nem számított nagymenőnek, de még így is sok pénzt fialt neki az illegális szerencsejáték. A lóversenyek fogadói közül voltak ugyanis olyanok, akik jobban szerették, ha nem a hivatalos kasszáknál, hanem “magánbukmékereknél” fogadnak illegálisan, mert ha nyertek, akkor a zugbukik sokkal több pénzt fizettek, mint a kassza. Ha ugyanis valaki a hivatalos kasszánál játszott és nyert, akkor a kifizetett nyereménye összegét negatívan befolyásolta a többi játékos száma. Ellenben a zugbukinál föltett tét után fizetett nyereményt nem befolyásolta az, hogy hányan fogadtak. (A bukméker típusú fogadásról és a totalizatőr típusúról itt lehet bővebben olvasni. A lényeg, hogy a zugbukiknál bukméker típusú, a kasszánál viszont totalizatőr típusú fogadást lehetett kötni.)
Az ügetőn volt pár olyan zugbuki, akinél fogadásokat lehetett kötni, de a legnagyobb tétekben az első helyen, a páholyban lehetett csak fogadni. Az volt a nagymenők, a gazdag maszekok törzshelye, oda akárki nem léphetett be. Onnan drukkolt a köztudottan szerencsejáték-függő egykori focista, Sándor Csikar is.