Megmentette az eurót, most Olaszországgal kell csodát tennie

Ilyen könnyű dolga látszólag még senkinek sem volt Olaszországban kormányalakításkor, mint most Mario Draghinak. Az első fagyos reakciók után két-három nappal szinte mindegyik parlamenti erő vezéralakjai eljutottak odáig, hogy ők a Sergio Mattarella államfő által kiválasztott, pártfüggetlen jelölt legjobb hívei. A legnagyobb frakciót adó Ötcsillagos Mozgalom (M5S) soraiban akadtak ugyan, akik nem akarták elfogadni a „régi gárdát” képviselő volt jegybankárt, de a hajdan elitellenes mozgalom vezetése gyorsan mellé állt. A kisebbik koalíciós partner, a baloldali Demokratikus Párt (PD) szinte azonnal letette a voksát Draghi mellett, a PD-ből másfél éve kivált Élő Olaszországnál (IV) pedig örömtáncot lejtettek. Érthető, hiszen az IV feje, Matteo Renzi robbantotta ki a Giuseppe Conte miniszterelnök távozásához vezető válságot, és úgy jött ki belőle, ahogy azt elképzelte.

Mostantól Mario Draghi Olaszország miniszterelnöke

Bár hivatalosan egy hét múlva távozik az Európai Központi Bank éléről Mario Draghi, az euróövezeti jegybank igazgatótanácsának csütörtöki kamatdöntő ülése után már leginkább egy feladata maradt: hogy összepakoljon a Frankfurtban töltött viharos nyolc év után. Mi pedig mérleget vonunk egy olyan elnöki periódusról, amely a túlélést hozta az EU monetáris uniója számára.

Az ellenzék részéről a jobbközép Forza Italia sorakozott fel először, vezetője, Silvio Berlusconi elégedetten nyugtázta, hogy Mattarella lényegében az őáltala szorgalmazott „nemzeti egységkormányt” tette lehetővé. A tőle jobbra álló, a közvélemény-kutatásokban vezető Ligánál is hamar rájöttek, hogy jobb, ha felugranak a győztesek kocsijára. A pártvezér, a régóta kormányfői posztra törő Matteo Salvini úgy összegezte saját hozzáállását, hogy ő nagyon pragmatikus, és ha kell, áll rendelkezésre. Egyedül a posztfasiszta Olasz Fivérek (FdI) vezetője, Giorgia Meloni tartja magát ahhoz, amit rögtön leszögezett: csak előrehozott választással lehet megoldani a kialakult helyzetet.