Száguldás nyolcvannal a félautópályán: balatoni kalandok Moszkviccsal és Zsigulival
Sokak számára a magyar tenger a Riviéra, imádjuk a tó utánozhatatlan hangulatát, a hűvös hullámokat, a lángost, a nyári programokat. Csak az odautazás ne lenne… Régen minden jobb volt – vagy ezen a téren mégsem? Retrósorozatunkban most azt a hatvanas-hetvenes évek dunántúli dugóit idézzük fel.
A GPS elmélyült nézegetése, a péntek délután vagy a szombat reggel logisztikai megszervezése, enni- és innivaló bekészítése az útra, aztán hosszas várakozás a 7-esen vagy az M7-esen a dugóban, esetleg vonatozás több ezer másik tórajongóval.
Manapság így indulunk neki egy balatoni hétvégének. Régen, a hetvenes-nyolcvanas években sem volt nagyon másképp, legfeljebb a rádióban hallgattuk az útinformációt, lapozgattuk a menetrendet, és egy kicsivel még hosszabb menetidőre készültünk. Át kellett gondolni a tankolást is, hiszen útközben kevesebb volt a benzinkút, és lassabbak voltak az autók.