30 évig kísérleteztek, végül 155 éve elindulhatott az első pesti lóvasút
A kötöttpályás távolsági közlekedésben a gőzmozdony sebességével és teherbírásával nem versenyezhettek a lovak a XIX. században, de a városokban más volt a helyzet. Pesten próbálkoztak ugyan gőzüzemű – kávédarálónak becézett – városi vasúttal, de nem vált be. Az első lóvasutat már 1827-ben tervbe vették, de csak húsz évvel később, 1866. július 30-án döcöghetett el az első járat a mai Kálvin tértől Újpestig.
A kötöttpályás közlekedés a föld alatt kezdődött. A bányákban szállították először fa, majd vaspályákon a kitermelt ércet, először emberi, majd lóerővel. A bányalovak már évtizedek óta gürcöltek vakon a bányában, amikor a 19. század elején a felszínen, utasok szállítására is használni kezdték a lóvasutat. Először Angliában.
Pesten már 1827-ben megpróbálkoztak a lóvasúttal, de felsültek vele. Nem a földre, hanem pilonokra épített pályákon vontatták a lovak a kocsikat kísérleti jelleggel Pestről az akkor még önálló Kőbányára, de a kísérlet csúfosan megbukott. A pálya összerogyott, a faanyagot Széchenyi István vette meg a bátor, de pórul járt vállalkozóktól tüzelőnek.
A távolsági közlekedésben egy-két helyen Magyarországon is elindított lóvasút vonalakat hamarosan átalakították gőzüzemi közlekedésre, viszont a fővárosi lóvasút terve már a szabadságharc után pár évvel megszületett. Pest a lóvasútjával nem maradt el Európa mögött. Városi lóvasutak még csak néhány városban működtek a kontinensen 1866 előtt. Párizsban 1854, Koppenhágában 1860 óta, Bécsben és Berlinben csak egy évvel korábban, 1865-ben indult meg a lóvasúti közlekedés, de a magyar főváros lehetett volna úttörő is. (New Yorkban már 1832-től járt a lóvasút.)