Szépen nő a bogyiszlói, rengeteg lesz, akkorák, mint a pingponglabdák, és elsiratod miattuk Ádám bűnétől fogva az összes gonoszságot, amit élő ember elkövetett. Elteszem nagy ötliteres üvegbe, jön az unokám, viszi magával, meg van bolondulva érte. Vodkához vagy mihez eszik a kollégiumban, azt mondja, úgy spuriznak tőle a vécére, mint a parancsolat. És röhögnek, röhögnek, másnap meg fonnyadtak, mint a napon feledett zöldsaláta. Hagyjad, fiatalok, majd észre térnek, de legalább öröme telik a kerti terményemben.
Jönnek az unokák, panaszkodnak, sok a tanulás, nincs kedvük hozzá, mind csak onlájn kell nekik, lehet, még akkor is, ha nem lesz járvány. Nem tudom, mi lett volna velünk gyerekkoromban, drót nélküli minitévé, amin kattintgatol, el se tudtuk olyat képzelni. Onlájn fogócska meg ugróiskola meg hullahopp, hírét se hallottuk ilyennek. Most panaszkodnak, sírnivaló a sok új iskoláskönyv, zöldségek vannak bennük, hát el is hiszem, mink megtanultuk a Szovjetóniót, hogy legyőzi a világot, aztán hol a Szovjetónió? Legyőzte a világ meg a Putyin. Vagy ő lett a Szovjetónió? Lehet.