Nemzeti elkötelezettség, gyermekközpontúság, XXI. századi modernitás – szuperlatívuszokban bővelkedő értékelésében e három jellemzőt domborította ki tavaly a Nemzeti alaptanterv (NAT) szakmai tiltakozások ellenére is áterőltetett módosításához írt első történelem- és irodalomtankönyvek erényei közül az Emmi.
A valóságban azonban a háromból csak az elsőnek mutatkozott – erős – nyoma a kiadványokban, a másik kettőnek épp az ellenkezője volt tetten érhető a NAT szellemi atyjaként jegyzett Takaró Mihály vezényletével elkészített (a történelemkönyvek esetében a Takaró családhoz köthető Pappné Gellényi Judit által szerkesztett) tanítási segédletek esetében.
Nincs ez másként sajnos az ideiekkel sem. Az első, az ötödik és a kilencedik évfolyamnak szóló tavalyi széria után most szeptemberre a másodikba, a hatodikba és a tizedikbe lépő korosztály könyveit írták át. Az elkészült munkák annak ellenére is a „rettenetes”, illetve „sírnivaló” minősítést kapták az értékelésre felkért szakértőktől, hogy a könyvek összeállítói egyrészt tanulhattak volna az előző évek hibáiból, másrészt a rohamtempóban készült 2020-as kötetekkel szemben most bő másfél év állt a rendelkezésükre.
