Turi György és tanítványai: a Cárt leleplezték, de ő nagyon nem érti, mi a gond
9 perc
2021.11.11. 14:55
A Magyar Úszó Szövetség csütörtöki, Kaposvárott tartott elnökségi ülésén megtárgyalta a Turi György mesteredző korábbi edzői munkájáról, munkamódszeréről nyilvánosságra került információkat. Ezt követően úgy döntöttek, öttagú bizottságot alakítanak, amely a közeljövőben meghallgatja valamennyi érintettet, és jelentést készít a történtekről. Turi György az ülésen bejelentette, mindenben együttműködik a bizottsággal, és a jelentés elkészültéig önként felfüggeszti tevékenységét, mint a MÚSZ szakmai alelnöke, illetve az edzőbizottság elnöke.
Nem maradhatott csöndben a Magyar Úszó Szövetség azután, hogy az elmúlt hetekben előbb Cseh László, majd Kozma Dominik, Kiss Noémi író, Egerszegi Krisztina edzőtársa, illetve Dara Eszter is arról beszélt: a bántalmazás, a lelki terror alkalmazása is része volt Turi György úszóedzői módszereinek.
Cseh visszavonulása után először a Nemzeti Sportnak nyilatkozott volt edzőjéről – aki az úszósportban a Cár néven is ismert –, azt mondta, kifejezetten dühös rá. Úgy fogalmazott, hogy bár az első pillanattól kezdve veszekedések és viták jellemezték a közös munkájukat, igazán azóta haragszik Turira, amióta 2015-ben váltott, és Plagányi Zsolttal dolgozott tovább.
| Mit mond Turi György? |
Az edző Cseh László és Kozma Dominik nyilatkozata után a Magyar Nemzetnek adott interjúban azt állította, előfordulhatott, hogy pálcával rákoppintott az előbbi kezére, de soha nem ütötte meg. Főleg nem farúddal, olyan szerinte nincs is az uszodában. Csehnek arról az állításáról, hogy kifejezett szándéka volt megtörni őt is, szintén elutasítóan beszélt. Csütörtökön a 24.hu-n is megjelent egy interjú vele, amelyben már egész mást állított. „Igen volt bot, pálca” – ismerte el, hozzátette azonban, hogy azért használt ilyen eszközöket, hogy a tanítványai figyelmét felhívja saját hibáikra. „Nem azért ütünk, hogy fájjon, hanem, hogy figyeljen már oda, mert hiába kiabál az ember, a víz alatt nem érteni semmit, gumikötelezés közben meg a kezével a vas miatt nem tud odanyúlni az edző. És igen, bevallom azt is, megütöttem egy lányt is. Szepesi Nikit. Nyakon vágtam.” Amellett ugyanakkor kitart, hogy szexuális zaklatást nem követett el. Az edző azt is mondta, nem érti, hogy ha 2013-ban, Szepesi könyvének megjelenése után kiálltak mellette az úszói, akkor miért most állnak elő azokkal a panaszokkal, amelyeket a korábbi versenyzői már az ezredforduló idején vagy még korábban láttak vagy látni véltek. |
A négyszeres olimpiai ezüstérmes sportoló 2017-ben a HVG hetilapnak adott interjúban arról beszélt, meg kellett tanulnia, hogy akkor sem dől össze a világ, ha nem jut döntőbe egy világversenyen. „Hosszú évekig ezt sulykolták belénk. Azt, hogy minden versenyen győzni kell, a maximumot kell teljesíteni. Ha valami nem úgy sikerül, azért csak mi vagyunk a hibásak, és olyankor igenis rosszul kell éreznünk magunkat.” Plagányi Zsolttal közös munkájáról akkor azt mondta: kezdetben azt volt a feladata, hogy járjon mosolyogva az edzésekre, „nem pedig úgy, mint akit akasztani visznek”, mert tudatosítania kellett magában, hogy az edzésnek örülni is lehet.
Nem sokkal azután, hogy a Nemzeti Sportnak interjút adott, a 24.hu-nak is nyilatkozott Cseh, és ez alkalommal sokkal részletesebben számolt be a Turi tanítványaként átéltekről, mint korábban. „A Kőbánya SC-ben az egész edzés arról szólt, hogy talán, éppenhogy meg tudjuk csinálni azt, amit előírtak, amit a medence partjáról elvártak tőlünk. Kimondott célként fogalmazódott meg az, hogy meg kell törni a versenyzőt. Ez többször el is hangzott az edző szájából” – állította az úszó, aki fizikai bántalmazásokról is szólt. „Gumikötelezés közben koki a farúddal. Ha nem úszod meg a szintidőt, akkor ugyanez a vízben. Képzeld el, amikor becsapsz 186–192-es pulzussal és puff a fejedre. De ennél is rosszabb a lelki terror. Mert abban éltünk, ez nem kérdés. Emlékszem, rengetegszer ültünk úgy a padon a délutáni edzés előtt, hogy már előre feladtuk lélekben. Mert reggel annyira kihajtottuk magunkat, hogy délután már semmi esélyünk nem maradt az elvártak szerint teljesíteni a penzumot.”
Néhány nappal később a világ- és Európa-bajnoki bronzérmes Kozma Dominik számolt be kőbányai tapasztalatairól a Blikknek. „Sajnos, a legtöbb helyen nem úszókat, katonának nevelnek. A magyar úszósport még mindig ott tart, hogy a túlterhelésben hisz, aztán az ebből fakadó sérülések után semmilyen felelősséget nem vállal a klub, az edző. Nagyjából érzed, mikor van az a pont, amikor az edzés már nem visz előre, de a kiabálást ugyanúgy megkapod. Volt, hogy a hajánál fogva húzta ki az edző az úszót a vízből, sajnos ilyet is láttam” – emlékezett vissza.
Cseh és Kozma is kiemelte, hogy a Turi edzői módszerének alapja a rengeteg úszás, a sportolók túlterhelése volt. Előbbi ezt úgy foglalta össze: „Ma már látom, atombombával próbáltunk egy verebet eltalálni. Rohadt sokat úsztunk, és abból a végén valakiből csak kijött az eredmény. Ám mindezt hatalmas veszteség árán érte el. Rengeteg olyan úszótársam volt, aki ifi korában szárnyalt, de mire felnőtté vált, kiégett, nem tudott eredményt elérni, ezért onnan kezdve nem is támogatták úgy, mint korábban.” Kozma, amikor erről kérdezték, úgy felelt: „Gyerekek ezreiről van szó, és csak nagyon kevesen jutnak el arra a szintre, hogy utólag talán azt mondják, megérte.”
A múlt hét végén Kiss Noémi író, aki ifjú tehetségként szintén a Spartacusban úszott, ugyancsak a Blikknek, azt mondta: „Egerszegi Krisztina edzőtársa voltam, együtt féltünk, sírtunk, rettegtünk a tréningeken, próbáltuk kezelni a magunk módján a helyzetet.” Állítása szerint amikor a klubhoz került, Kiss László volt a vezetőedző, Turi pedig segítője. Az előbbi sosem alkalmazott testi fenyítést, de elképesztő kemény edzésadagot írt elő. „Ha valaki nem teljesített megfelelően, akkor jött Turi, a piszkos munkát ő végezte el. Az is előfordult, hogy berángatott egy fiút a vécébe, majd ott agyba-főbe verte.”
Az író nem először számolt be az uszodák világában átélt tapasztalatairól, azt mondta, nagyon várta, „hogy a fizikai erőszakról beszéljenek az úszók, hiszen mindez köztudott a sportágon belül”, a legtöbben azonban sajnos hallgatnak, még mindig nem mernek megszólalni.
Szepesi Nikolett ellen még kikeltek
Kiss Noémi ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy Cseh Lászlónak korábban az úszószövetség elnökségi tagjaként lett volna módja felvetni ezt a témát. „Elképzelhető, hogy most lettem ehhez érett. Mostanra világosodtam meg” – reagált erre a Borsnak a tokiói olimpia után visszavonult úszó.
Ugyancsak Kiss Noémi világított rá arra, hogy Szepesi Nikolett 2013-ban megjelent Én, a szexmániás című könyvében már beszámolt az uszodai atrocitásokról, többek között arról, hogy a Spartacus masszőre szexuálisan molesztálta, Turi pedig megütötte, akkor azonban sokan nem hittek neki.
Emlékezetes: az uszodai közeg akkor összezárt. Huszonkét olimpikon és válogatott úszó írta alá azt a nyílt levelet, amely szerint a Szepesi kötetében foglaltak beszennyezik a magyar úszósportot, az egykori Budapesti Spartacus sportegyesületét, a jelenlegi Kőbánya SC-t, ez által pedig az ott dolgozó Turi György vezetőedzőt, s az általa vezetett edzői kollektíva sokéves kitartó munkáját is. Az aláírók között ott volt Cseh László is, aki a Borsnak azt is mondta: „Akkor ezt helyesnek véltem, ma már teljesen másként gondolom. Ez hiba volt, ma már nem írnám alá a petíciót.”
„Úgy bánt velünk, mint a játékszereivel”
Másfajta vádakat is megfogalmaztak Turi ellen. Dara Eszter Európa-bajnok, kétszeres olimpikon úszó a minap az Indexnek azt állította: amellett, hogy az edző megütötte, és egyszer előfordult, hogy a nyakát puszilgatta, gyakran nőiségükben alázta meg a lányokat, fiatal nőket.
Elmondása szerint Turi, amikor odament a lány úszókhoz, automatikusan rácsapott a fenekükre. Állítása szerint annak is szemtanúja volt, hogy elhúzta Szepesi Nikolett úszódresszét, és mondott a többieknek valamit, de hogy mit, arra már nem emlékezett. Úgy fogalmazott: „Úgy bánt velünk, mint a játékszereivel, hol elővett, hol félretett bennünket, ahogy épp a kedve tartotta. Ha eredményt hoztunk, jók voltunk, ha nem, ránk se nézett.”
A 2007-ben, 21 évesen visszavonult Reményi Diána is azt mondja, hogy Turinál mindennapos volt, hogy így viselkedett. „Az edzéseken például rendszeresen az egész csoport előtt állított mérlegre minket, és ha húsz dekát híztunk, akkor közölte, menjünk haza röfögni. Képzelheti, egy tinédzser lányra ez milyen hatással van. Mindannyian küszködtünk étkezési zavarokkal, bulimiával, de nem foglalkozott vele. Miközben az edzőtáborban marhapörköltet ettünk, mert az volt a masszőr kedvence” – nyilatkozta a Blikknek.
Egykor nem is tudták másképp elképzelni
Biztosan nem Turi György volt az első edző a magyar élsportban, aki a fizikai és lelki bántalmazást a módszere részévé tette. A kegyetlen edzésmódszerek és a poroszos szigor évtizedeken át volt az ifjú tehetségek felkészülésének alapja. Csak az úszásnál maradva, híresen keménykezű tréner volt a 2004 szeptemberében elhunyt Széchy Tamás, aki többek között Hargitay András, Wladár Sándor, Verrasztó Zoltán, Darnyi Tamás és Rózsa Norbert felkészülését is irányította. Tanítványai olimpiákon nyolc arany-, négy ezüst- és három bronzérmet nyertek, világbajokságokon pedig 12 aranyat, 3 ezüstöt és 7 bronzot szereztek. Az elképesztő eredménylista ugyanakkor más megvilágításba kerül, amikor láthatóvá válik, hogy Széchy miféle eszközökkel kényszerítette ki az ezekhez szükséges teljesítményt a sportolóiból. Úszói egybehangzó állítása szerint az edző kegyetlen követelmények elé állította őket, nem ritkán brutálisan bánt és minősíthetetlen hangnemben beszélt velük, megalázta őket.
Darnyi Tamás 1994-es visszavonulását követően, a Gyárfás Tamásnak adott híres interjúban így emlékezett vissza: „A papucs az rugalmas és puha anyag volt, voltak annál keményebb dolgok is. Voltak ilyenek a korábbi 15 éves kapcsolatunkban. Kiskoromban néha elcsattant egy-egy pofon vagy egy partvisnyél-fenekes. Voltak ilyenek. Lehet vitatkozni, hogy hozzátartozik-e vagy nem tartozik-e hozzá az úszásban a magas szintű eredmények eléréséhez, ez volt Tamás bácsi módszere (...) Tamás bácsi híres volt a szigorától már Hargitayéktól kezdve végig a mi korosztályunkon kereszül a mostaniakig.”
„Gyerekkoromban engem is bántalmazott az edzőm, Széchy Tamás, aki nem riadt vissza egy-egy pofontól, hogy átlendítsen minket a holtponton. Akkor mi nem beszéltünk a történtekről, nem is tudtam volna kihez fordulni, szüleimnek nem mertem elmondani” – mondta Wladár Sándor, Moszkva olimpiai bajnoka 2018-ban.
Rózsa Norbert, aki 2007 áprilisára olyan súlyos depresszióba esett, hogy megpróbált véget vetni az életének, egy évvel később az Indexnek adott interjút, amelyből kiderült: az uszodai élményeit addigra valamelyest megszépítette az idő, már nem a fizikai terror jut eszébe azonnal. Arról beszélt, hogy ha nem teljesítette az előírt edzésciklusok szintidejeit, Széchy keményen megbüntette. „Egy bottal vágott általában a fejünkre, de az néha nagy energiákat, feszültséget szabadított fel bennünk. Másik kedvenc büntetési módja a százszor száz pillangó volt, amit kimondani is szörnyű. Ha most belegondolok, tűnődök, hogy voltam képes a végrehajtására.”
Azt is elmondta, hogy amikor 1996-ban, miután Atlantában – két barcelonai ezüst után – olimpiai aranyat nyert, nem kapott pihenőt, ezért elvesztette a motivációját. Lazítani, feltöltődni szeretett volna, amit azonban csak a saját pénzén tehetett meg, mert az úszószövetség elnöke, Gyárfás Tamás nem utalt neki fizetést. „Jelentős összegről volt szó, tizenegy év elteltével is egy tisztes havi pénzhez nem jutottam hozzá. Nem értettem, miért. Ha akkor pihenőt kapok, nem hajtanak, lehet, minden másként alakul. Tartalékaim felélése ekkor kezdődött.”
Egy régi kor utolsó maradványa
Az úszószövetségnek 2018 óta van gyermekvédelmi programja, amelyet azért fogadtak el, hogy megelőzzék a fiatal sportolók fizikai és verbális bántalmazását. Olyan jelzőrendszert igyekeztek felállítani, amelyben bárki bejelentést tehet, ha azt látja, hogy egy gyerek veszélyben van.
Wladár Sándor a program meghirdetésekor arról beszélt, hogy mára megváltozott a gyerekek motiváltsága, ezért kikopott a „régi iskola”. A Borsnak akkor úgy fogalmazott, ki meri jelenteni, hogy ma már nincs tettlegesség a magyar uszodákban, ha pedig valamely szakember esetében beigazolódik a bántalmazás gyanúja, kemény büntetéssel sújtják.
Miután Kozma Dominik is beszámolt a tapasztalatairól, a Blikk megkérdezte Wladárt a program eredményeiről. „Minden évben van két-három bejelentés, amelyeket alaposan kivizsgálunk. Szerencsére súlyos ügyünk, ami fegyelmi ítélettel zárult volna, nem volt. Ma már más világot élünk, nem jellemzőek ezek a módszerek. Amiről Laci beszél, az egy régi kor utolsó maradványa.”