Több évtizeden át a Kőbánya SC vezetőedzője, Turi György irányította Cseh László, olimpiai ezüst- és bronzérmes, világ- és Európa-bajnok úszó felkészülését, mire 2014-ben Cseh otthagyta a klubot és így a mesteredzőt is. A tokiói olimpia után "nyugdíjba vonult" úszó most a 24.hu-nak adott interjújában fejtette ki, hogy mi is volt pontosan a váltás oka.

Mint fogalmaz: egy amerikai edzőtábor után, 2014 végén villámcsapásként nyilallt belé a felismerés, hogy váltania kell. A Kőbánya SC-ben honos, Turi Györgyhöz köthető edzési módszer ugyanis mentális sérüléseket okozott neki, ami viszont csak később tudatosult benne. „Mert amikor eljöttem Turitól, és ide kerültem Törökbálintra, ebbe a remek uszodába, közösségbe, kiütköztek azok a traumák, amiket a hosszú évek alatt elszenvedtem és bennem ragadtak, mert magamba zártam” – vallja meg.

MTI / Kovács Tamás

Cseh László részeletesen leírja az úszóvilágban csak „cárként” emlegetett Turi György durva bántalmazásait. „Hogy nem mosolyogva jártam edzésre, hanem letörten. Nem azért, mert nem akartam edzeni, hanem azért, mert megszoktam, hogy az edzés az valami olyan dolog, amit nem feltétlenül lehet maradéktalanul végrehajtani. A Kőbánya SC-ben az egész edzés arról szólt, hogy talán, éppenhogy meg tudjuk csinálni azt, amit előírtak, amit a medence partjáról elvártak tőlünk.

Kimondott célként fogalmazódott meg az, hogy meg kell törni a versenyzőt. Ez többször el is hangzott az edző szájából.

29 évesen Plagányi Zsoltnál tanultam meg, hogy előfordul, hogy nem úgy megy egy edzés, ahogy azt eltervezzük, de attól még nem dől össze a világ, az nem tragédia.”

Cseh elmondása alapján, ha Kőbányán nem sikerült százszázalékban megfelelni az edző kívánalmainak, akkor „jött az ordibálás, a büntetés”.

„Gumikötelezés közben koki a farúddal. Ha nem úszod meg a szintidőt, akkor ugyanez a vízben. Képzeld el, amikor becsapsz 186–192-es pulzussal és puff a fejedre. De ennél is rosszabb a lelki terror. Mert abban éltünk, ez nem kérdés. Emlékszem, rengetegszer ültünk úgy a padon a délutáni edzés előtt, hogy már előre feladtuk lélekben. Mert reggel annyira kihajtottuk magunkat, hogy délután már semmi esélyünk nem maradt az elvártak szerint teljesíteni a penzumot.

Tök idegben ültünk a vízparton és azt találgattuk, vajon mit fogunk úszni, és hogy fogjuk azt túlélni?  Kőbányán annyira tönkrevágtak minket, hogy nem telt el úgy edzés, hogy valaki ne sírt volna a medencében. Ha nem lett volna cél, hogy az edző megtörjön minket, miért csinálta volna?”

Cseh László azt mondja, hogy ezeket a durva módszereket gyerekeken nem alkalmazták Kőbányán, vele is csak akkor lettek keményebbek, mikor tehetsége okán felkerült a nagy csoportba 14 évesen. Nem emlékszik megfélemlítésre abból az időből, amíg Kiss László volt a vezetőedző, a lelki terror alkalmazását kifejezetten Turi Györgyhöz köti.

AFP / OLI SCARFF

„Egy alternatív világban él (...) Turi azt a szemléletet vallotta: ha sikerül megtörni a versenyzőt, onnantól kezdve nem lesz önálló gondolata, avagy gondolkodás nélkül csak azt csinálja, amit én mondok neki. Ha megtörik, teljesen átadja magát, és csak így lehet a maximális teljesítményt kihozni belőle, így lehet biztosan eredményt elérni” – fogalmaz az úszó.

Cseh azért nem lépett ki hamarabb a kőbányai klubból, mert azt hitte, hogy mindenhol máshol is hasonlóan mennek a dolgok. Állítása szerint többször is fellázadt az ottani metódus ellen, „de igazán akkor láttam, mi vett körül minket, amikor eljöttem a Kőér utcából”. A váltás nemcsak új edzésmódszert jelentett, hanem azt is, hogy lelkileg át kellett írnom azokat a régi beidegződéseket, programokat, amik mélyen belém égtek". Később hozzáteszi, hogy

el kellett teljen egy kis idő, amíg rájött, hogy Törökbálinton senki „nem akarja azt, hogy sírva fakadjak a medencében”.

Utólag Turi módszerét úgy értékeli, hogy az az edzéselmélet, az, amit leúszta, egy darabig jól működött. „Ám ma már látom, atombombával próbáltunk egy verebet eltalálni. Rohadt sokat úsztunk, és abból a végén valakiből csak kijött az eredmény. Ám mindezt hatalmas veszteség árán érte el. Rengeteg olyan úszótársam volt, aki ifi korában szárnyalt, de mire felnőtté vált, kiégett, nem tudott eredményt elérni, ezért onnan kezdve nem is támogatták úgy, mint korábban.”

Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: