Életének felkavaró rezüméje Gergely Ágnes új kötete
Gergely Ágnes nyolcvanon jócskán túl verstömörségű prózájában egyre inkább csak arra emlékszik, amire emlékezni érdemes, akár a rég-, akár a közelmúltból.
„...a gyár volt a legjobb búvóhely. A kazánkovácstanoncok közt ismertem egy grófot, enyhén raccsolt [...] a tanműhelyben két kovácstűzhely volt, valahányszor a párttitkár benyitott, a tűzi kovácsok rávertek a vörösen izzó vasdarabra az üllőn, és azt kiáltozták: »Ezt Titóra, ezt Trumanra.« Egy idő után az oktató rájuk szólt: »Abbahagyhatjátok, elment.«”