Gergely Ágnes nyolcvanon jócskán túl verstömörségű prózájában egyre inkább csak arra emlékszik, amire emlékezni érdemes, akár a rég-, akár a közelmúltból.
„...a gyár volt a legjobb búvóhely. A kazánkovácstanoncok közt ismertem egy grófot, enyhén raccsolt [...] a tanműhelyben két kovácstűzhely volt, valahányszor a párttitkár benyitott, a tűzi kovácsok rávertek a vörösen izzó vasdarabra az üllőn, és azt kiáltozták: »Ezt Titóra, ezt Trumanra.« Egy idő után az oktató rájuk szólt: »Abbahagyhatjátok, elment.«”
Nagy feltűnést keltett és sok díjat elnyert A fehér várkastély című, Japánban, az Edo-korban játszódó társasjáték. Az alapötlete olyan, hogy elsőre nem is érti az ember, hogy lehet ezt kivitelezni, de az első játék után kiderül: A fehér várkastély rászolgált a sikerére.
Pálinkás József, az MTA volt elnöke a Népszavának arról is beszélt, hogy a magyar kormánynak nincs semmiféle tudománypolitikája, csak kósza ötletei.
A Gyurcsány-tánc óta nem láttunk ilyet.
