Az én hetem: „És ezt lehet?” Krusovszky Dénesnek megjelent Andi, és négyszer szólt
4 perc
2022.01.02. 17:00
Sorozatunkhoz öt írót kértünk fel: öt kulcsszót felhasználva írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Krusovszky Dénesnek viszont most az egész óévet jellemző, a hvg.hu olvasói által kiválasztott – kivételesen – hat szóból kellett ihletet merítenie: Andi, oltakozás, Pegasus, előválasztás, variáns, hullám.
Andi: Bödőcs Tibor egy ország Andreáinak sorsát pecsételte meg azzal, hogy Mészáros Lőrincet megszemélyesítve osztotta meg életbölcsességeit Várkonyi Andreával. Például: "Lepke. Ne fogd meg, nem szabad! Ne fogd meg, Andi!", vagy "Jógázol, Andi? Andi, ne jógázz, gyere!" Ez lett az év szava a hvg.hu olvasóinál.
Oltakozás: Az oltakozik igéből származik, jelentése, oltást vesz fel. Ezeket a szavakat volt időnk megtanulni idén, az év szava választáson be is futott a második helyre.
Pegasus: Idén derült ki, hogy a magyar állam is vásárolt az izraeli kémszoftverből, a Pegasusból, amellyel újságírókat, ellenzéki és kormánypárti politikusokat, üzletembereket figyeltek meg vagy legalábbis céloztak be. A megfigyelésekre Völner Pál adott engedélyt igazságügyi államtitkáraként, akit decemberben kapcsolt le az ügyészség vesztegetés gyanúja miatt.
Előválasztás: Újított az ellenzék, előválasztáson választotta ki a 106 egyéni jelöltet és a közös miniszterelnök-jelöltet. Ezzel nyáron és ősszel uralták a közbeszédet. Az azóta leült hangulatot most próbálják ismét fokozni. A szó olvasóink szavazásán a negyedik lett.
Variáns: Az omikron miatt újra releváns ez a szó, ahogy a hullámról sem a tenger jut már eszünkbe.Az odaút volt rosszabb, két baleset pár kilométerrel egymás után, másfél órás toporgás az M3-ason, és mire végre kiverekedtük magunkat a slamasztikából, az egyik gyerek hányni kezdett. Hogy miért nem marad inkább mindenki a seggén karácsonykor, érthetetlen. Mindenki más, persze, mert nekünk muszáj mennünk. A középsőről azt hittük, már kinőtte az autós-hányós korszakot, de most kiderült, még nem. Kétszer is kidobta a taccsot szegény, viszont jól kezeli a zacskót már, meg sem kellett volna állni miatta. De persze megálltunk, pont, amikor végre elindulhattunk volna. Ilyen hullámokban telik az idő, feltorlódnak a kocsik, a percek, a kilométerek, a rosszullét, aztán jön egy meglódulás, és pont amikor azt hinnénk, most már minden rendben, ismét torlódni kezdünk.
A visszaút ehhez képest simábban alakul, nincs nagy forgalom, és az autóban is nyugalom honol. Majdnem sikerül hazaérnünk, de a Hűvösvölgyi úton megint elhányja magát a gyerek. Pedig szeret utazni, csak az autózást nem bírja. Vonat, repülő, hajó, tengeralattjáró, űrrakéta, bármi belefér, de az autó nem. Pegazusháton is egyszerűbb lenne, mint a gyerekülésben. Pedig vagy másfél évig nem történt semmi, szinte már felszabadultan tudtunk utazni, erre most megint. Ki érti ezt?