Miért nem használják ki a nők a kapcsolatrendszerüket?

Sok nő gondolja, hogy a legnagyobb erőssége a kapcsolatépítés az ügyfelekkel, a munkatársakkal és a beosztottakkal. A kutatások is igazolják ezt az állítást. Például két, közelmúltban végzett tanulmányban a felső vezetők mások motiválása és elköteleződés növelése, erős csapatok felépítése, mindkét fél számára előnyös megállapodások kieszközölése, mások értő, odafigyelő meghallgatása és a munkamorál építése terén a legelőkelőbb helyre sorolták a női munkatársakat. Az összes felsorolt képesség a kapcsolatépítésben gyökerezik.

Viszont ez az eredmény felvet egy talányt. Ha igaz az, hogy sok nő kimagasló kapcsolatépítési képességekkel rendelkezik, és a vállalatok egyre inkább létfontosságú vezetői készségnek tekintik ezt a képességet, akkor miért nem profitálnak a nők többet ebből az erősségükből? Miért nem jutnak sokkal többen magasabb pozícióba? Miért van az, hogy a mégoly kitűnő kapcsolatépítők számára is elérhetetlenek maradnak a legmagasabb pozíciók?

A tapasztalat megadta a választ erre a kérdésre. Bár a nők gyakran kitűnő kapcsolatépítők, azonban többnyire vonakodnak élni az összeköttetéseik nyújtotta lehetőségekkel. Nem a tehetségük hiányzik hozzá, egyszerűen csak ódzkodnak ettől. Természetesen ez nem mindegyikükre igaz. Mégis sok tehetséges, keményen dolgozó nő már a gondolatától is irtózik annak, hogy akár konkrét, akár hosszú távú karriercéljai szolgálatába állítson másokat. Ők örömmel fordítanak időt, energiát az ismerkedésre, a segítségnyújtásra, mások problémáinak meghallgatására, tanácsadásra és bensőséges viszony kiépítésére. Ugyanakkor irtóznak attól, hogy a saját ambícióik elérése érdekében ezekre támaszkodjanak.

Arra a kérdésre, hogy mi tartja vissza őket a kapcsolatrendszerük mozgósításától, általában az alábbi válaszok valamelyikét adják:

„Nem akarom, hogy mások azt higgyék, kihasználom őket.”
„Szeretném, ha tudnák: saját magukért becsülöm őket, nem pedig a szolgálataikért.”
„Nem szeretem az önző és számító embereket. Nem óhajtok közéjük tartozni.”
„Nem vagyok egy rámenős típus.”
„Nem nekem valók a hatalmi játszmák.”

Az effajta kijelentések azon a hiedelmen alapulnak, hogy a kapcsolatrendszerükre alapozók nem túl rendes emberek. Ez az elképzelés azért problémás, mert a szakmai siker elengedhetetlen feltétele a kapcsolatrendszer mozgósítása. A legtöbb mesés karriert nem pusztán tehetségre és kemény munkára, hanem kölcsönös előnyök nyújtására építették fel. Ez utóbbi a férfiak számára gyakran komfortosabb, mint a nők számára. Könnyen kimondják egymásnak: „Szólnál pár jó szót az érdekemben? Tudod, hogy te is számíthatsz rám legközelebb.” Gyakran kevésbé fontos nekik a szoros kapcsolat, mint az, hogy adott helyzetben számíthassanak a másik támogatására. A legtöbb vállalatnál így működnek a dolgok. Ezért a mindkét fél számára előnyös szövetségek építésétől ódzkodó nők hátrányba kerülnek.

HVG Könyvek

A tapasztalatok azt mutatják, hogy sok nőnek tanácsos volna fontolóra venni a kapcsolatai kiaknázását az érvényesülése érdekében. Ugyanakkor az ezzel szembeni gyakori ellenérzés a nők egyik legalapvetőbb és jellemző erősségéből adódik. Több évtizednyi kutatási anyag támasztja alá, hogy a nők által – a hasznos szövetségek helyett – épített személyes kapcsolatrendszer lelkierő, hosszú távú reziliencia és mindennapi örömök forrása. A női barátság ezért áldás számukra, a férfiak szemében pedig irigylésre méltó, ahogy a nők meg tudják osztani gondjaikat, szomorúságukat vagy magányukat egymással.

Ez nem azt jelenti, hogy jó lenne kevésbé értékelni a bensőséges kapcsolatokat, a mások iránti szeretetet és odaadást az érdekbarátságokkal szemben. Viszont gondoljuk át, hogyan tudnánk a kiváló kapcsolatteremtési képességeinket tudatosabban, a későbbiekben potenciálisan előnyt nyújtó kapcsolatok építésére is felhasználni! A kapcsolatok kiaknázásában jártas nők így tesznek, ezért olyan ellenállhatatlanok és elragadóak.

Érdemes azt is felülvizsgálni, hogy milyen mértékben alapul erkölcsi megfontoláson az előnyt nyújtó kapcsolatok teljes elutasítása. Ne feledjük, hogy ez mindig kétirányú utca: adok-kapok helyzet. A kapcsolatok sikeres kiaknázása win-win szituáció: mindkét fél nyer rajta. És minél nagyobb hangsúlyt fektetünk a kölcsönösségre, annál nagyobb hasznot hajtunk a másik fél és a világ számára is.

A fenti cikk Sally Helgesen és Marshall Goldsmith Hogyan érvényesüljünk nőként? című könyvének szerkesztett részlete. A könyvet itt rendelheti meg kedvezménnyel.