Deák Kristóf: Legyenek következményei, ha rosszul döntenek a filmtámogatásokról

HVG: Mi történt a családjával, ami a filmet inspirálta?

Deák Kristóf: Pontosan olyan unokázós csalás, ami sok más időssel is megesett: este, amikor már kicsit fáradtabb az ember és jobban rászedhető, csörög a telefon, és közlik, baleset történt, élet-halál között lebeg az egyetlen fiuk vagy az unokájuk. Azonnal pénz kell, különben még nagyobb lesz a baj, börtönkórházba viszik az unokát. Bekapcsol az ösztön, hogy segíteni kell, aztán húsz perccel később, amikor rájönnek, hogy átverték őket, már késő. Olyan jól ki van találva a módszer, hogy minden tizedik hívás bejön. A legnagyobb banda, amelyet mostanában elkaptak, összesen egymilliárd forintot csalt ki ily módon nyugdíjasoktól.

HVG: A filmbeli unoka képtelen túllépni azon, hogy a nagyapját becsapták. Az önök családja hogyan dolgozta fel a történteket?

D.K.: Ez nem olyan dolog, amit ki lehet beszélni. Ha az embert becsapják, azt általában szégyelli, próbálja elnyomni magában. Nagypapám kevesebb mint fél évvel később meghalt. Előtte 90 éves kora ellenére teljesen jól volt, ezért én összekapcsoltam a kifosztását és a halálát. De magamban tartottam a haragot és a tehetetlenséget. Mindenféle bosszútörténeteket találtam ki, de mivel jámbor és jól nevelt ember vagyok, ezek fantáziák maradtak.

HVG: Aztán készített róla egy filmet. Ez nem elégtétel?