Tóta W.: Keresztényüldözés Magyarországon

Az úgynevezett kommunisták bűneit már szinte hiánytalanul elkövette Orbán Viktor kormánya.

Lop, csal, hazudik, dörgölőzik a közmondásos ázsiai hordákhoz, és esküdt ellensége bárki más szabadságának. De egyházüldözés, az még alig volt. Legfeljebb tessék-lássék. Törvénnyel, és ha kellett, törvényellenesen fosztottak meg életterüktől kisebb közösségeket: kirekesztették őket az egyházi státusból, majd nem fizették ki a nekik bíróságon megítélt jogos támogatást sem.

Így járt Iványi Gábor gyülekezete is. Ők megvonták a vállukat, és tették a dolgukat tovább. Muszáj volt, Orbán kormánya ugyanis a kommunisták erényeit nem gyakorolta. Hajléktalanok gondozásával vagy szegény gyerekek taníttatásával nem szívesen foglalkozik, sőt ezt gyanús kommunista praktikaként bélyegzi meg, amolyan jóemberkedésként. Belegondolni is rossz, hogy ezek hozzányúlnak azokhoz a rossz szagú, ápolatlan emberekhez! Úriember ilyet nem csinál, koszos lesz a csuklóján a Patek Philippe! Hát csinálják helyettük Iványiék és mások, Orbánék dühe pedig egyre nőtt.

Iványi Gábor puszta létezése felidézi a régi Orbán Viktort, ez lehet az igazi "bűne"

Magának kereste a bajt Iványi Gábor azzal, hogy Orbánt élő lelkiismeretként emlékeztette a kormány által politikai védjegyként használt kereszténység valódi mibenlétére. Bár az ellenzék végül nem őt jelölte államfőnek, a hatalom az adóhatóságra osztotta a lelkész gyülekezete, illetve annak karitatív és oktatási intézményei ellehetetlenítésének feladatát.