Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
A Roman Abramovics és a portugál állampolgárság esete a letartóztatott rabbival, s azt követően a Putyin-közeli oligarchának az uniós tiltólistára kerülése mindössze a legfrissebb fejezete annak a történetnek, amely arról szól, hogy a messzi földről érkező gazdagok befektetnek uniós országokban, cserében pedig schengeni tartózkodási engedélyt vagy uniós állampolgárságot kapnak.
Ehhez is a háború kellett
Ennek ellenére hiába figyelmezettek évek óta újra és újra a demokrácia és átláthatóság felett őrködő civil és nemzetközi szervezetek, európai intézmények is, hogy mekkora biztonsági, nemzetbiztonsági és politikai kockázatok rejlenek az úgynevezett aranyvízumok és -útlevelek osztogatásában. Ukrajna megtámadása kellett hozzá, hogy a veszélyt komolyan vegye Brüsszel és a tagállamok kormányai.
Hiába írta meg például a Direkt36 már 2019-ben, hogy a magyar kormány által 2013 és 2018 között működtetett letelepedésikötvény-program melyről azóta kiderült, hogy például a szíriai diktátor Bassar al-Aszad egyik legfontosabb pénzemberének tartott, az amerikai szankciós listán szereplő Atiya Khoury és családtagjai is letelepedési iratokhoz juttatta hazánkban. Hasonlóképp szerzett magyar tartózkodási engedélyt a szintén szír állampolgárságú Salmo Bazkkát, akit az olasz hatóságok egy nemzetközi, pénzmosással foglalkozó bűnszervezet tagjaként köröznek.
