Az én hetem: Lackfi János beavatkozást fontolgat, mert "ott szemben ölik egymást"
7 perc
2022.03.27. 17:00
Sorozatunkhoz öt írót kértünk fel: írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Egy megkötés van: adunk öt kulcsszót, ezeknek fel kell bukkanniuk a szubjektív visszatekintésben. Lackfi János öt szava: szembesítés, zárótánc, csúsztatás, telefonbetyár, sámán.
Szembesítés: Volodimir Zelenszkij ukrán elnök beszédet tartott az Európai Unió brüsszeli csúcstalálkozóján és kényelmetlen kérdéseket tett fel Orbán Viktornak.
Zárótánc: Közeleg az április 3-i parlamenti választás, jön a kampány utolsó hete.
Csúsztatás: Nagy felhajtással jelentette be a kormányfő sajtófőnöke, hogy Orbán Viktor ismét nagy külpolitikai tettet vitt véghez: írt egy levelet az Európai Bizottság elnökének, és máris megnyílt egy uniós alap Magyarország előtt. Aztán kiderült, hogy az alap nem nyílt meg, a várható pénznek semmi köze Orbán Viktor leveléhez.
Telefonbetyár: Minden országos listát állító párt megkapja ismét a kötelező öt percet a köztévében. Ez történt a Kétfarkú Kutya Párttal is, amely ezúttal is eredeti módszerrel ábrázolta a helyzet abszurditását.
Sámán: Befejezéshez közeledik a hvg360 ötrészes dokumentumfilm-sorozata. A héten a többi között kiderült, miként lett Orbán 2002 után a jobboldali tábort megbabonázó varázsló, de hirtelen elénk villan az utolsó Orbán-Gyurcsány tv-vita is.
Be kell-e avatkozni? Mindig ezt beszéljük Sárival. Mert hogy itt szemben ezek ölik egymást. Nyaranta, ha nyitva az ablak, tiszta csatalárma megy egész éjszaka, aludni sem lehet tőle. Csörömpölések, nyögések, sikongatások, hörgés, ordítás, érthetetlen zokogás vagy talán hisztérikus nevetés. Mindez összekeveredve.
Ott állok, vakargatva az atlétából kilógó vállamat, és nem tudom eldönteni. Hogy éppen emberhalál lesz, vagy csak nagykanállal zabálják az életet.
Ahogy mi sosem szoktuk Sárival. Összebújunk, mint a kisnyuszik, finoman egymásba gömbölyödünk, halkan és lassan majszolgatjuk egymást. Még a gyerekekkel szoktuk meg, hogy ne nagyon adjunk ki hangot közben. A gyerekek kiröppentek, és ez most már így maradt. Jól esik csak párat nyikkanni, annyi év után már érezzük, mi hogyan esik jól a másiknak. Aztán elnyújtózni egymás mellett szuszogva, a szösz-puha sötétben, nézni az árnyakat, az autók reflektor-visszfényét a plafonon, és fülelni az éjszaka apró neszeire.
Állok az ablaknál, nem tudom eldönteni. Rezeg a léc, mint a közvélemény-kutatóknál. A mérleg nyelve ide lendül, oda lendül. Nem násztánc, ez a hajrá zárótánca. Itt az idő, válasszatok!