Kicsoda Orbán Viktor? V/4.: A polgári sámán
Orbán Viktor személyiségét, viselkedésének gyökereit, az őt befolyásoló legjelentősebb hatásokat és fordulópontokat kutatja és rendszerezi a hvg360 filmsorozata. A negyedik rész a legnagyobb átalakulás időszaka, amelyben a 2002-ben választást veszítő Orbán mindent bevetve felépíti saját szobrának talapzatát. Kirajzolódik a népét elbűvölő, magával ragadó szellemi vezető képe.
Dokumentumfilm-sorozatunk negyedik részében a szemtanúk Orbán személyiségének változását körülírva beszélnek az egyre inkább egyszemélyi vezetésről, a pártvezér szuggesztív, gyakran hipnotikus erejéről, amelytől „még akadémikusok is palotapincsivé váltak”. Arról, hogy bárkivel képes elhitetni, része a történelemnek. Mindez azonban kevés volt a 2002-es vereség után a 2006-os győzelemhez. Hogy maradt a sorozatban második vereség ellenére mégis talpon? A nyilvánosság előtt ma ismert Orbán-imidzs ezekben az években forrt ki, jónéhány váratlan médiamanővernek is köszönhetően.
Az időszak egyébként a pragmatizmus és a populizmus tökéletes elegye. Orbán Viktor ekkor már nem pártot épít, hanem tábort, kiszorítva onnan mindenkit, aki ellene szólhat, és lekötelezettjévé téve mindenkit, akire valamikor szüksége lehet. Bepillantást adunk a polgári körök működésébe, látjuk, miként épít maga köré „biodíszletet”.
2008-tól ráadásul hirtelen elkezdi „használni” a bulvárt. Precízen épül fel a hétköznapi, gondoskodó apafigura, az érzékeny, de határozott miniszterelnök képe. De szóba kerül ebben a részben az oroszokhoz fűződő viszony is, kiderül, miként gondolkodott erről Orbán Viktor 2006 és 2010 között. Bod Péter Ákos egy váratlan éjszakai telefonról mesél, Kéri Lászlónak pedig van egy története arról, hogy 2008-ban meglepő helyzetben látta még egyszer őszintének Orbán Viktort.
Tartsanak velünk a negyedik részben: