Az én hetem: Karafiáth Orsolya növényként szeretne túlélni
Sorozatunkhoz öt írót kértünk fel: írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Egy megkötés van: adunk öt kulcsszót, ezeknek fel kell bukkanniuk a szubjektív visszatekintésben. Karafiáth Orsolya öt szava ez alkalommal: stoppol, 400, gázszabály, szellemgép, zajbaj.
Stoppol: Meghosszabbította a kormány az árstopokat, a hitelmoratóriumot, valamint a kamatkorlátozást is.
400: A hét elején történelmi mélypontra süllyedt a forint árfolyama, egy euró 400 forintot ért, ez a szám azóta már volt 403 körül is.
Gázszabály: Januárra kifogynak az európai gázkészletek, ha az oroszok tényleg elzárják a csapot. Emlegetik az Északi Áramlat vezeték javítását, de a Gazprom azt is megüzente, hogy a gázkereskedelem szabályait ő határozza meg.
Szellemgép: A hvg360 feltárta, hogy 10 nappal ezelőtt titokzatos segítő várta Hajdúszoboszlón a NATO-légterén illegálisan átrepülő szellemgép pilótáját. Korábban nyilatkozott lapunknak az a litván férfi, aki eladta azt a repülőgépet, de azt nem árulta el, ki volt a vevő.
Zajbaj: Sokak szerint pocsék volt a Red Hot Chili Peppers-koncert hangzása a Puskás Aréna első nagykoncertjén.
Egyre boldogabban és önfeledtebben vagyok hülye. Jó hülyének lenni? Jó bizony.
A régi Hahotákat olvasom, és hangosan nevetek. Derűtabletták, humor-bonbonok. Félelmetes a humorod, mondták nekem, félő, hogy már nem is humor. Magas labda lenne úgy folytatni, hogy a híreket nézem, a 400 forintos eurót, ez csak jókedv-pasztilla lehet, ugye? Teljes baromság. Mintha valami átmosta volna az agyamat.
Nem érhet baj, mondom magamnak, ismételgetem. Egy barátnőmnek elege lett, elköltözött egy icipici kis faluba, önfenntart, és nem követi a világot. Mantrákat ír, folyamatosan küldi nekem is. Bizonyosság, biztonság, énekli valami egészen fura, éteri hangon. Belefeledkezem, és tényleg, nem is létezik már semmi. Meglátogatom őt, dobol és zongorázik, gitározik, újabb mantra szól, úsznak a napok. Biztosít arról, hogy szerencsém van, úgy tűnik, én is részesültem a Spirituszból. Boldogan sóhajtok. Aztán hallom, beúszik az éteri zenébe, hogy még egy telet nem bír itt ki, a gázszámla már így is, ugye, és megint ott a fejemben a háború és a félelem, a gázszabály. Nemrég döbbentem rá ugyanis, hogy a villany is gázból van. Nyeglén vetettem oda egy társaságban, hogy nincs félnivalónk, annyi már a villanypanel, villanyradiátor, satöbbi. És felvilágosítottak (villanykörte a fejben, Hahota-ábra), hogy hohó, a villanyt is gázzal állítják elő.