Orbán a jogászkodással behúzhatja a csőbe az EU-t, de egy ponton elbukhat

Jól választott fegyvernemet Orbán Viktor a kormánya és az Európai Unió intézményei közötti újabb, minden korábbinál nagyobb tétért folytatott harcához. A magyar jogállamiságról szóló kiterjedt vita alapvetően politikai természetű, elvégre az illiberális állam teljes felépítését érinti, mégis sikerült jogi síkra terelni és leszűkíteni arra, hogy átlátható módon költik-e el az európai adófizetők pénzét.

Ráadásul a tárgyalások sorrendisége is a magyar félnek látszik kedvezni: a jogállami mechanizmusnak nevezett, szűkre szabott büntető eljárás lefolytatásában Orbánék megszerezhetik azt a tisztasági igazolást, amire hivatkozva a járvány utáni helyreállítási alapban az országnak félretett pénzekről is megegyezhetnek, és azokat 2023 első felében lehívhatják.

Vagyis az uniós eurómilliárdok sorsa azon múlik, hogyan lehet törvényi garanciát adni a külföldi partnerországoknak a korrupció elleni harcra és az igazságszolgáltatás függetlenségének visszaállítására úgy, hogy a magyar kormány részéről semmi szándék nincs arra, hogy a célok valóban teljesüljenek. Elvégre a cél eléréséhez nem törvényt kell írni, hanem például lemondatni a Kúria éléről Varga Zs. Andrást, aki tucatnyi trükkel és eszközzel szűkíti a bírói függetlenséget, vagy eltávolítani a kormány tagjait a közalapítványok kuratóriumában betöltött, jól fizető, ám összeférhetetlen pozícióikból.

Lopakodó módon gyűri maga alá a Kúriát a politika

Újabb, ítélkezési gyakorlat nélküli alkotmánybíró kerülhet a Kúriára. Az igazságszolgáltatás csúcsszervei - csendesebben, mint Handó Tünde idején - Varga Zs. András elnök közreműködésével egyre inkább a politika szolgálatába állhatnak, és ezen még az EU-nak tett vállalások sem változtatnak.