„Nem akarhatnak több ezer békés polgárt erővel szétkergetni” – politikai elemzők a betiltott Pride-ról
Mi lenne, ha a kormány csöndben kiszállna a csatából vagy épp ellenkezőleg, még jobban beleállna?
Több-e a roma, kevesebb-e a keresztény? Ez néhány hónappal az októberben kezdődő felmérés után derülhet ki, de az előzményekről kis népszámlálás-történelmet mutatunk.
Miért van szükség egyáltalán népszámlálásra, ha a kormány és az önkormányzatok a személyi számok, a TAJ-számok, és a megszámlálhatatlan számítógépes nyilvántartás révén úgyis mindent tudnak a lakosságról? Kézenfekvő lenne erre alapozni a népesség összeírását, de egyelőre csak néhány helyen követik ezt a módszert, például a pontosságáról és átláthatóságáról híres Skandináviában, valamint Hollandiában, ahol 1971 óta nem tartottak országos felmérést. A szakmai viták azt sejtetik, hogy ez a jövő útja.
Ma azonban még a legtöbb országban a házról házra járás – kiegészítve esetleg, mint idehaza is, az egyéni online kitöltéssel – a megbízhatóbb módszer. Akadnak fejlett országok, ahol a két módszer kiegészíti egymást: az országos felmérés voltaképpen ellenőrzi, kiigazítja a lakónyilvántartásokból és más – például munkaügyi – adatbázisokból, illetve a pár évenként végrehajtott, a lakosság töredékét kikérdező mikrocenzusokból kirajzolódó képet. Ilyenkor derül ki, hogy a ki- és bejelentkezést elmulasztó polgárok mennyire zavarják meg a képet, miért tűnnek zsúfoltnak vagy éppen kihasználatlannak a papíron szereplő lélekszámhoz méretezett óvodák vagy kórházak.
Az adatvédelmi aggodalmak inkább Európára jellemzőek. Az USA-ban nem okoz különösebb fejfájást, hogy a személyhez köthető népszámlálási adatok a XIX. századig visszamenőleg hozzáférhetőek. Ezzel a történészek mellett jól járnak akár az üzletláncok is. Használhatják például az adatokat annak megállapítására, hogy mely boltokban érdemes több spanyol nyelvű mesekönyvet vagy afroamerikai hajhoz való ápolószert tartani.
Mi lenne, ha a kormány csöndben kiszállna a csatából vagy épp ellenkezőleg, még jobban beleállna?
Bár a támadás meglepte a világot, voltak jól látható előjelei annak, hogy mire készül az Egyesült Államok.
Az OKSZ főtitkára szerint a kiskereskedőket hasonló ideológiai előítéletek sújtják, mint az 1960-as években.
Orbán korábban azt mondta, ez tüdőn lőné a gazdaságot.