Marabu FékNyúz
A világ ugyanaz, csak kicsit másként szemléljük: mi, akik olvasunk és írunk, illetve a karikaturista, aki észrevesz és megmutat. A hvg.hu Marabut kérte fel, hogy figyeljen, lásson, értelmezzen.
2022. március 25-én, 18 órától, a Marczibányi Téri Művelődési Központban. A program résztvevői: Marabu, Jakus Ibolya, a HVG tartalomfejlesztési vezetője, Tóta W. Árpád, a HVG munkatársa és Nagy Iván Zsolt, a hvg.hu felelős szerkesztője. További részleteket az eseményről itt talál.
HVG: A zsebre tett állam, ország és társadalom nyomán a többségnek a lyukas zseb vagy legföljebb a kicsit sárga, kicsit savanyú magyar narancs jutott. Ezt az előszóban és fejezetcímekben megfogalmazott állítást variálod könyved 444 karikatúrájában. Az abszolút főszereplőd a „Kedves Vezető”, aki rajzaid több mint negyedén feltűnik. Nem szenvedsz Orbán-fóbiában?
Marabu: Meglehet, mostanság vagyunk így egypáran. Nagy önmérsékletről tettem tanúbizonyságot, amikor a kötetbe került rajzokat alaposan megrostáltam, hogy ne a kétharmaduk legyen orbános. Elvégre protokoll is van a világon, illendő, hogy felbukkanjanak a nyaloncok és a mamelukok, ám válogatás közben még egyértelműbb lett, hogy rendszere arcát megmutatni csakis vele, s nem a körülötte nyüzsgő arctalan (arcátlan?) kiszolgálókkal lehet. És be kell vallanom: 2010-ben a kétharmados győzelem miatt a jövőtől rettegő kedves barátomat azzal nyugtattam, hogy ne figyeljen a kampányban tolt dumákra, hisz ez egy profi politikus, kormányra kerülve nem lesz annyira hülye, hogy saját országa ellen dolgozzon. Naivitásomért azóta is folyamatosan (ön)korrigálok.
HVG: Van olyan rajzod róla, amelyben szerinted sikerült egyetlen képbe sűríteni a személyiségét?
M: Orbán az íróasztal mögött ülve: „Gogolákné! Ez tea. Én azt mondtam, kávét kérek.” Gogolákné, tálcával a kezében, kissé megszeppenve: „Bocsánat! Azt hittem, taktikai okokból megint hazudni tetszik.”
