Az én hetem: Péterfy Gergelynek még letiltott fideszes kommentelőkön is megesik a szíve, nemhogy egy macskán
6 perc
2022.12.04. 17:00
Sorozatunkhoz öt írót kértünk fel: öt kulcsszót felhasználva írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Péterfy Gergelynek most ebből a készletből kellett ihletet merítenie: satu, felbujtók, fércmunka, rettegés, vitézavatás.
Satu – komoly szorításban van a magyar kormány: noha az Európai Bizottság az egyik legjobbnak találta a helyreállítási tervet, a pénz azonban továbbra sem jön. A kifizetéshez ugyanis ugyanazokat a feltételeket kell teljesíteni, mint az operatív programok pénzeihez.
Felbujtók – kérdőívet küldött a szülőknek a Belügyminisztérium, az egyik kérdésben arra kíváncsiak, egyetértenek-e a szülők azzal, hogy a pedagógusok a tanulókat is bevonják a bérezésükkel kapcsolatos demonstrációkba. A propagandisztikus kérdésfeltevés ellen a Szülői Hang tiltakozik. A héten újabb 8 tanárt bocsátottak el polgári engedetlenség miatt, ami után ismét utcára vonultak a diákok, tanárok.
Fércmunka – Volt titkosszolgák szerint politikai pamfletnek jó az a jelentés, amit a Nemzeti Információs Központ letett a nemzetbiztonsági bizottság asztalára. Közben az Action for Democracy vezetője, Korányi Dávid elismerte, intézményi támogatók is beszálltak a 3 milliárd forintos adományba, de a második CIA-ként emlegetett National Endowment for Democracy, sem a Nyílt Társadalom Intézet sem küldött pénzt.
Rettegés - A félelem légköre mérgezi a felszabadulás örömét, tapasztaltuk az éppen csak felszabadított Kelet-Ukrajnában, ahol kollégánk, Földes András járt. Vajon joggal börtönözték be a fiatal anya rendőr férjét? Miben hasonlít a magyar kormány és az ukrán oroszbarátok véleménye? Erről szól a videóriportjának 3. része.
Vitézavatás – Vitézzé avattak egy államtitkárt, miközben a cím használatát törvény tiltja.
A kedvenc városaimat járom, hétfőn Narni, kedden Amelia, szerdán Bevagna, csütörtökön Viterbo. Rengeteg lesétálnivalóm van, két hétig tespedtem Magyarországon, meg foghúzásra mentem, és nem volt kedvem utána megmozdulni, mert lüktetett a pofám, meg belepréselt a kanapéba a rosszkedv. Haragszom magamra, amikor tespedek, és a tespedés után satuba fog a lelkem és nem enged kilazulni. Úgyhogy a héten minden napba belepakoltam legalább tíz kilométert, és közben azzal szórakoztam, hogy a leglátványosabb szakaszokat, amelyeket ezek a városok zavarbaejtő bőséggel kínálnak, levideóztam, aztán kisfilmeket vágtam belőlük a Tiktokra.
Mivel nem értek a Tiktokhoz (sem), folyamatos kontaktban voltam Simon fiammal, aki most negyedik gimis, és nagyon vágja a TIktokot (is). Elszórakoztam a zenék alákeverésével, meg a szűrőkkel, lett is hatvan követőm, hurrá – de hát azért hatvan követő nem egy vitézavatás. Bevagnában ettem a legjobbat a Ristorante delle Mura-ban, előételnek marha carpacciót, amelyet füsttel teli üvegbúra alatt hoztak ki – ehhez grechettót ittam –, aztán csigát bevagnai módra, amely talán csak annyiban különbözik a bolsenai vagy orvietói csigától, hogy több kömény van benne és kaprot is csapnak a tetejére. Ehhez kértem egy pohár montefalcói sagrantinót.