Horn Gábor: Egy nehéz év szomorú szaldója

Több mint kétmillió a kormány politikájával szembenálló választópolgár érzett rövid, átmeneti eufóriát az előválasztás első fordulójáig. Reményt, cselekvési utat, újszerűséget, mindazt az élményt, amelyre oly régóta hiába vártak, s mindazt, amiről egy röpke pillanatig joggal várhatták azt, hogy közelebb hozza őket az akkor már 12 éve uralkodó rezsim leváltásához.

Hamar csalatkozniuk kellett: az ellenzéki vezetők inkompetenciával kevert önérdek-vezéreltsége, és a politikai propagandában egy bérgyilkos professzionalizmusával és a Krőzus minden aranyával (a mi adóforintjainkkal) megtámogatott állampárt – mely immár negyedik alkalommal szerzett kétharmados felhatalmazást a kormányzásra – lemosta őket a választásokon.

Sokan, sokféleképp elemeztük már az eredményeket, nem ismételném ezeket újra, legyen elég annyi: sokan, sokfélét tanultak belőle, ám ha az elmúlt bő fél esztendőre visszanézünk, láthatjuk, hogy

a magyar ellenzéki politikusok nem vontak le értelmes tanulságokat.

Csizmadia Ervin: Képes-e megmozgatni az ellenzék az emberek képzeletét?

Orbán Viktort ma az ellenzék „vezérlő tábornoknak" nevezi, és gúnyolódik rajta. O1G-rendszernek nevezi az egész kiépített rezsimet és persze elítéli a korrupciót. Van foganatja? Voltaképpen nem sok. Vélemény.