Csizmadia Ervin: Képes-e megmozgatni az ellenzék az emberek képzeletét?

Gratz Gusztáv, a főképpen a két háború között alkotó kiváló történész és politikai gondolkodó A dualizmus kora című művének egy pontján a következő megállapítást teszi: „Ahhoz, hogy valóban egészséges váltógazdaság keletkezzék a magyar parlamentben, szükséges lett volna, hogy valamilyen, a néplelket megmozgató kérdésben ellentét támadjon a két szembenálló tábor között”. Majd még hozzáteszi, hogy ilyen ellentét azért nem keletkezhetett, mert (más és más okból) mindkét tábor kerülte az elvi vitákat.

Ezeket az észrevételeket vonatkoztassuk a mai magyar politikára, azaz: keressük benne a néplelket megmozgató ellentétet és az elvi vitákat.

Csizmadia Ervin׃ Megújítható-e a magyar politika?

Mi van azzal az országgal, amely sose volt kísérletező, és persze most sem az? Ha ennek az országnak a hagyományai pont olyanok, amelyeket ma is megmutatnak nekünk a politikai szereplők. E hagyomány lényege - hogyan is mondjam szofisztikáltan - a kölcsönös utálat. Vélemény.

Természetesen mondhatja bárki, néplelket megmozgató ellentéteket azért nem találunk, mert manapság nincs már olyan, hogy néplélek. Rendben van, ezen ne múljon. Akkor a néplélek szót helyettesítsük be valami mással. Legyen ez a más mondjuk a képzelet. Vagy akár az ész. Vagy az érzelem. Vagy bármi más. Bárminek is hívjuk: van-e valami, ami „megmozgatja” őket? Első ránézésre persze van, mert a mai magyar kormánytábor és a mai ellenzék között más sincs, mint ellentét. De berzenkedjünk csak tovább: ha az ellenzék semmiben nem ért egyet a kormánnyal, hogyan lehetséges, hogy ezzel az egyet nem értéssel 12 éve nem tud annyi követőt maga mögé állítani, ami elég a váltógazdálkodás beindulásához?

Meghökkentő kijelentést teszek:

még sincs elegendő ellentét.