Iszapbirkózás lett Trump vámháborújából
Nem világos, hogy a leginkább szablyacsörgetésnek tekinthető kereskedelmi háború átmegy egy langymeleg állapotba, vagy augusztus elsején totális káosz lesz a vége.
„Szemben más országokkal, mi, spanyolok nem nyújtózkodtunk túl a takarónkon, ami az energiát illeti” – mondta az El País madridi napilapnak Teresa Ribera, a spanyol szocialista kormány ökológiai átmenetért felelős minisztere. A megfogalmazás célzatos volt. Pontosan ezekkel a szavakkal (de nem az energiára, hanem a laza költségvetési politikára utalva) leckéztette ugyanis egy évtizede Wolfgang Schauble német pénzügyminiszter a szerinte a korábban elkövetett hibáikat a többiekkel megfizettetni akaró déli EU-tagállamokat, amelyek az adósságválságuk megoldására kértek segítséget, amiért cserébe Berlin kemény áldozatokat követelt.
Hiába az uniós gázmegállapodás, csúcsra pörgött a gáz ára
Az oroszok ugyanis alig szállítanak gázt.
A káröröm – amire még az angolban is egy német jövevényszót használnak (schadenfreude) – most azért tűnt fel, mert ugyanezek a déli tagállamok úgy vélik, az Európai Bizottság által a gázfogyasztás visszafogására, illetve az uniós szolidaritásra előterjesztett elképzelés
voltaképpen azt a célt szolgálja, hogy mentsék az iparát túlzottan az olcsó orosz földgázra építő Németországot,
úgy is mint az EU vezető gazdasági hatalmát. A világsajtót ismét bejárta az a fénykép (lásd fent), amelyen 2011-ben Angela Merkel német kancellár és Dmitrij Medvegyev – Vlagyimir Putyin dublőre az orosz elnöki poszton – mosolyogva szimbolikusan megnyitják az Északi Áramlat I. gázvezetéket.
