Polyák Gábor: Az elfelejtett népképviselet

Július 13-án véget ért a szocializmus. Avagy a Nemzeti Rezsicsökkentés Rendszere.

Lesz itt hamarosan olyan rendszerváltó hangulat, amit még a megmagasított határkerítés sem állíthat meg. Ha tetszik, ha nem, az egész rendszerváltás egyik fő tanulsága, hogy a demokrácia, a jogállam, az európai értékek csak akkor érnek valamit, ha miattuk több marad a számlán hó végén. Amíg Orbán hozta a kötelezőt a bérek emelésében, bármennyire silány volt is az, bármilyen összehasonlításban, addig demokráciával meg értékekkel nem lehetett túllicitálni.

Bármi történt a választási kampányban – elkalkuláltak, cserben hagytak, meggondolatlanul nyilatkoztak, teljesen mindegy –, az biztos, hogy az ellenzéknek nem sikerült felépítenie világos alternatív világképet. A sötét feudalizmus alternatíváját. Lehet, hogy ez az ellenzéki világkép nem lett volna elég vonzó, és lehet, hogy mozaikokban minden részlete ott volt az egyes szakpolitikai programokban, legjobban mégis a hiányára emlékszünk. Mondom ezt önkritikusan is, hiszen a médiapolitikai program kidolgozását én koordináltam.