Tóta W.: Az oktatás – politika

Óh, igen, valami most igazán elkezdődött. Akkora tüntetés volt, hogy a Holdról is látszik. Ötletes feliratok, zene, csillogó szemű fiatalok, kiállás. Élőlánc, szolidáris szülők, még olyan is előfordult, hogy a tankerületi alispán néhány percig kellemetlenül érezte magát, mert beszűrődött, hogy hová küldik őt a dühös polgárok. Idilli a kép, csak az zavarta meg, hogy rátelepedtek az ellenzéki pártok. Meg esetleg az, hogy semmi sem változott, és a kormányzat, beleértve a gyermekgyűlölő tankerületi alispánt, egy fikarcnyi nyomást sem érez. Sőt, jól szórakozik.

Hogy pillanatnyilag mi a célravezető, arról volt ezen az oldalon elég szó, és a kukások be is mutatták a gyakorlatot: a lehető legnagyobb fájdalmat okozó vadsztrájk az egyetlen út.

Ezzel a bérrendezés elérhető, pénzhiány esetén pedig lesz szíves a doktor miniszterelnök úr feltörni a Lőrinc feliratú malacperselyt. Akad ott több, mint elég, hadd ne is soroljam, honnan lehet százmilliárdokat elvonni anélkül, hogy az bármilyen kárt okozna azon kívül, hogy Andi idén nem aranyórát kap karácsonyra. De ahogy a tüntetéseken elhangzott, a gondok sokkal súlyosabbak a fizetésnél, és ezek jelentős része egyszerűen a rendszerből következik.

Tóta W.: Fel, fel, te éhező tanár!

A magyar oktatás helyzetére a megoldás a sztrájk. Igazi sztrájk, nem munkaidő utáni molinózás. Az iskolák bezárása. Tárgyalni pedig üljön le Orbán Viktor, elvégre a közoktatás van annyira stratégiai kérdés, mint a KESMA vagy Putyin valaga. Vélemény.