HVG: Ha nem az AKG-ban, hanem csak egy gyenge szakiskolában taníthatna, akkor is a pályán maradt volna?
Lőrinc László: Akkor bizonyára belefáradok. Igazság szerint már 1990-re, amikor megszületett a második gyerekem, elgondolkodtam a pályaelhagyáson, kacérkodtam a színháztörténettel, de a rendszerváltáskor megalakult AKG szabadsága visszarántott a pályára. Annyira izgalmas volt, hogy senki sem szólt bele, mit csinálok, magunk írhattuk a tankönyvet, mi dönthettük el, mit és hogyan tanítunk. Ráadásul a rendszerváltás után maga a történelem is nagyon fontos lett. Termékeny zűrzavar volt.
Miért nem lett az önökéhez hasonló a magyar iskola?
L. L.: Emlékszem, amikor a Tankönyvkiadó egyik szerkesztője megrótt, hogy források értelmeztetésével tanítom a történelmet, és túlságosan az életmódtörténetre koncentrálok, aztán pár év múlva indítottak egy sorozatot Forrásközpontú történelem címmel.