Szájhős volt és költő – Vittorio Gassman életművéről öt bekezdésben

• A nagy háború  – Életben maradni

Az értelmetlen háborúkban végül rendszerint a jópofák, az ügyeskedők, az örök túlélők is ott vesznek – üzeni Mario Monicelli 1959-ben készült filmje, amelyben a száz éve született Vittorio Gassman, immár túl színháztörténeti érdemű Hamlet-alakításán és a hollywoodi vendégsztár időszakos pozícióján, fölmutathatta mozis alaptípusainak egyikét. Kosaras termetével és szikrázó tekintetű jóképűségével a papírforma szerint ő lett volna Alberto Sordi oldalán a melák és a pozitív másodhegedűs, csakhogy a filmszerepléseit is majd mindig a színházi alakítások műgondjával kidolgozó Gassman itt maga volt az elementáris – és mégis oktalan pusztulásra ítélt – életerő.