Ha lenne a szegények és a gazdagok közötti rétegben konszolidált polgár, aki annyit adományozott volna szociális célokra, amennyi anyagi előnyben részesült szegényebb honfitársaihoz képest, őrültnek néznék. Esetleg eszébe juthatna leendő örököseinek gondnokság alá helyezni őt.
Közeleg a karácsony, érkeznek a csekkes levelek azoktól a jótékonysági szervezetektől, amelyek listáján rajta vagyunk. SOS Gyermekfalvak, Gyermekétkeztetési Alapítvány és a többi. Nem fenyeget minket éhség, didergés, közüzemi adósság, önképünk szerint pedig rendes polgárok vagyunk, küldünk tehát a csekkekkel reálértékben annyit, amennyit szoktunk, és meg vagyunk elégedve magunkkal.
Levették a benzinünkről az ársapkát, ránk hozták a rezsifrászt, a bevételeink nem növekednek az infláció mértékében, és mi mégis. Veregetjük a vállunkat, duruzsol az agyunkban az amerikai adakozási kultúra köszönő formulája: God loves you, brother!
Fizetjük részletekben a belépőjegyünket a Paradicsomba.
Ha kiskorúak szexuális bántalmazásáról van szó, a magyar rendőrség nem ismeri az „alacsony szintű” elkövetés fogalmát, és a bíróság is szigorú lehet. Szakértőket kérdeztünk az internetes kísértések kockázatairól.
Mi történhetett valójában a BTR-ekkel?
A kormánypárt támogatottsága pedig mélyponton van.
Szombat óta újra fellángoltak a tiltakozások, vasárnap éjjel és hétő hajnalban a tüntetők több helyen barikádokat emeltek.
Végig is gyalogolta a szombati menetet, ami túlmutatott önmagán.
