Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
Üvölteni kéne, mégis higgadtan érvelek,
korábbi háborúkat a mostanival vetek össze, és „míg az égi és ninivei hatalmak engedik, hogy beszéljek” (Babits Mihály), igyekszem dolgozni.
Üvölteni kéne, ótestamentumi átkok időszerűek ismét:
„…méltó átkot itt úgysem mondhatna más, -
a rettentő szavak tudósa, Ésaiás.” (Radnóti Miklós)
Sok évet igénylő prózán vacakolok, mintha garantálva lenne, hogy be tudom fejezni.
„A költő ír, a macska
miákol és az eb vonít s a kis halacska
ikrát ürít kacéran.” – nyugtat meg Radnóti a „Második eclogá”-ban.
Nálunk pesszimista defetistának számít, aki antropológiai következtetéseket von le, holott a belátás nem bűn, a drámai szembesítés lelkileg erősít.
