Hasbeszélő: Nagy adagok kockás abroszon Nagykovácsiban

Olyan jó lenne azt mondani, hogy a kora tavaszi napsütés csalogatott ki minket a városból, és egy kiadós túrázás után estünk be alaposan megéhezve a Nagy-szénás Menedékház étterembe. Az igazság azonban az, hogy nagymamánk példáját követtük, aki egy jó hentesért képes volt kilépni terézvárosi komfortzónájából. Nekünk pedig nagy szükségünk volt egy közelgő születésnapi ebédkívánság teljesítése miatt a lehető legfrissebb, legjobb levesbe való marhahúsra, és ígéretes tartamú velőscsontokra. Így esett, hogy a hűvösvölgyi villamosvégállomásról kibuszoztunk Nagykovácsi nagyközségbe, ahol a főutcán ott egy jól bevált, megbízható lelőhely.

Csakhogy megfeledkeztünk a nagyi kapcsolódó jó tanácsáról, miszerint éhesen ne menjünk bevásárolni. S mire kiérkeztünk, igencsak sürgetővé vált, hogy együnk valamit, lehetőleg meleget, mielőtt nagyobb készleteket halmoznánk fel a hentesboltból, és ott helyben befalnánk húsz deka párizsit. Persze, hogy szinte szokás szerint uzsonnaidőben pótoltuk az ebédet. Olyan nagyon nem kellett keresgélni, mert pont ott szálltunk le a buszról, ahol kikerülni sem lehetne az éttermet. Ráadásul első látásra éreztük, ide nem csupán a szükség visz be, hanem a 2013-ban nyílt, de múltjában mindenféle kiszolgáló egységként, hosszabban népboltként üzemelő házban rejlő történet:

„A koncepció szorosan kapcsolódik az egykori Nagy-szénási turistaház emlékéhez, közösségteremtő mivoltához. Habár szálláslehetőséget mi nem tudunk biztosítani, igyekszünk kompenzálni ételeinkkel, kockás abroszos barátságos légkörrel.”