A kritika, a humor és az érzelmek szemüvegén keresztül láttatja az eseményeket az egyik legismertebb politikai karikaturista, a francia Plantu, aki a Francia Intézetben a karikatúráiból készült kiállításának megnyitóján járt nemrég Budapesten.
HVG: Hogyan vezettek el a Le Monde címlapján 1972 óta megjelent karikatúrái a véleményszabadság, a szabadságjogok védelmében 2006-ban Kofi Annan akkori ENSZ-főtitkárral elindított Cartooning for Peace (Karikatúra a békéért) elnevezésű mozgalomhoz?
Plantu: Amikor a Jyllands-Posten dán napilapban megjelentek a Mohamed-karikatúrák, óriási dühöt váltottak ki a muszlim világban. Az istenkáromlásnak tartott rajzok nyomán elindult karikatúraháború, a beígért merényletek hallatán Kofi Annan megkért, hívjak össze a New York-i ENSZ székházba különböző vallású, muszlim, zsidó, keresztény vagy éppen ateista karikaturistákat. A parázs vitaest végén Annan odasúgta: „Ugye tudod, hogy egyetlen alkalom nem elég, és létre kell hozni egy szervezetet?” A mozgalom lényege, hogy mi, karikaturisták riasztjuk egymást, ha fenyegetések, atrocitások érik a kollégáinkat bárhol a világon, és szolidaritásként rajzokat készítünk. A következő tizenöt évem az önkéntességben telt, és most 11 fős csapattal fürkésszük, milyen fenyegetésekkel, betiltásokkal, tabukkal kell a karikaturistáknak szembenézniük.
HVG: Előfordult, hogy cenzúrázta magát?
Miért köszönheti a házát Amy Heckerling John Travoltának és Bruce Willisnek? Mit tapasztalt női rendezőként Hollywoodban? Hogyan fedezte fel Sean Pennt és Alicia Silverstone-t? És miért volt fontos, hogy Phoebe Cates ledobja a bikinifelsőjét? A Nicsak, ki beszél! és a Spinédzserek író-rendezőjével beszélgettünk.
