Parászka Boróka: Kelemen Hunor győzött, de mit veszítenek az erdélyiek?

"Lehet úgy nyerni, hogy a játszmázó veszít" - ez lehetne a mottója az RMDSZ hétvégi, 16. tisztújító kongresszusának, amelyen várhatóan újraválasztják Kelemen Hunor elnököt.

Nehéz örökséget vett át az RMDSZ-t tizenkét éve vezető Kelemen Hunor Markó Bélától. Ezalatt az idő alatt Kelemen kockáztatott, nyert és ez rengeteg veszteséget hozott már eddig is. A feketeleves pedig csak most jön.

Mi a különbség a Markó- és a Kelemen-korszak között? Miért tudott Markó Béla kínosan hosszú, tizennyolc éves elnöki mandátuma után is pozitív mérleggel távozni? És miért marad Kelemen, ha ez a mérleg már most korrigálhatatlanul negatív?

Elsősorban azért, mert Markó Béla a rendszerváltás utáni évtizedek egyik legkülönösebb politikusa, nem csak romániai magyar politikai életben, hanem általában a magyar politikai életben. Markó Béla alatt központosított, kontrollált szervezetként működött az RMDSZ, de mindig meg tudta őrizni a demokratikus minimumot. Ez ma az akut demokráciahiány időszakában rendkívül tanulságos bravúr.

Kelemen Hunor akkor vette át az RMDSZ szervezetét, amikor az illiberális rendszerek Közép-Kelet-Európában elkezdtek szárba szökkenni - amiben élen járt Magyarország. A tízes évek elején látszott:

a magyar illiberalizmus kiépítésében és megerősítésében kulcsfontosságú szerepe lehet az erdélyi magyaroknak, illetve a rájuk való hivatkozásnak.

Egyrészt azért, mert a kettős állampolgárság és a hozzá társított szavazati jog jó eszköz a magyar választási rendszer meghackeléséhez. Másrészt azért, mert az Erdély-téma mindig ad muníciót a magyar nacionalizmus revitalizálásához, megújításához.

Mindkettőnek ellenállt Markó Béla, amíg a szervezet elnöke volt.