A dnyeperi árvízzel Putyin azt ismételte meg, amivel Sztálin kudarcot vallott
6 perc
2023.06.08. 17:45
Háborúk idején régebben gyakran folyamodtak a gátak felrobbantásához, de a brutális módszer sokszor visszafelé sült el. Kis árasztáshistória iszaptengerrel, a legrosszabbkor befagyott víztükörrel és ugráló bombákkal.
Amikor az oroszok felrobbantották a Dnyeper folyón átívelő hatalmas gátat, a mindent elöntő áradás következtében az ellenséges csapatok tagjai közül 1500-an haltak meg. Viszont a környéken élő polgárok tízezrei veszítették életüket, összesen akár százezren is. Ez a szörnyű eset nem most történt Nova Kahovkánál, hanem 82 évvel korábban, de nem messze onnan: 250 kilométerre észak-keletre, Zaporizzsjánál.
A Szovjetuniót megtámadó németeket Sztálin a felperzselt föld taktikájával akarta megállítani vagy legalább lelassítani, és ezért nem sajnálta feláldozni a szovjet ipar büszkeségét, az első ötéves terv keretében, 1932-ben átadott – és akkor a világ legnagyobb ilyen létesítményének számító – Lenin vízierőművet.
A nyolcszáz méter hosszú gát felrobbantása 1941 augusztusában – ellentétben most az oroszoknak tulajdonított Nova Kahovka-i erőműrombolással – nagyságrenddel nagyobb áldozatot követelt az elkövetőktől, mint az ellenségtől, ráadásul a rossz szervezés következtében a Vörös Hadsereg több tisztje is odaveszett, mivel az akció idején épp az objektumon haladtak át.
A megszállók által kijavított erőművet aztán két évvel később – visszavonulásuk közben – a németek is felrobbantották hasonló céllal, szintén hasonlóan kevés sikerrel.
Nemcsak ez a példa mutatja, hogy a vizet már korábban is próbálták háborúk idején fegyverként bevetni. Az árasztásos technikát – némely ókori alkalmazásán túl – az elmúlt fél évezredben Németalföldön használták tudatosan.