Gálvölgyi 75 – Hivatásos rajongó: színházról szubjektíven Gálvölgyi Jánossal, 10. rész: A Rátonyi
Az egyetlen színművész volt, aki elhatározta, hogy nem izzad, és akkor nem is izzadt. A közönséget kiszolgálta, akár észszerű határon túl is. Ezért a publikum imádta, a kollégák többsége viszont épp ellenkezőleg. Az ezer közös fellépés emlékei közt tallózva kiderül, hogy miért csöpögtetett kölnit a vízbe Rátonyi Róbert és mennyiben hasonlított Mészáros Lőrinchez. Ez Gálvölgyi János 75. születésnapja alkalmából újraközölt videósorozatunk újabb epizódja.
Sorozatunkat kedélyes-ráérős családi beszélgetések inspirálták, innen a riporter és alanya közötti tegeződés. Gálvölgyi János otthon is rendszeresen anekdotázik színházról, színészekről, előadásokról, haknikról, Kövesdi Péter pedig már régen fejébe vette, hogy ezeket a beszélgetéseket közkinccsé kellene tenni.
A HVG felkérésére, ha nem is az otthoni vacsoraasztalnál, de bepillantást engednek ezekbe a csevegésekbe, majdnem úgy, ahogy azok egyébként is folynak: elharapott mondatfoszlányokkal, kicsit kusza természetességgel, néha szomorúan, de legtöbbször inkább nevetve.
Volt egy technikája Rátonyinak arra, hogy kell a vezetőségnek beadagolni valamit. Videósorozatunk friss epizódja felidéz egy tipikus esetet, amikor a kétszereplős darabot apránként monstre esztrádműsorrá duzzasztotta Rátonyi. Szóba kerül még a teljes házat megvásárló eszperantó orvoskongresszus, Medvecky Ilona tolldíszei, az izraeli turné 40 fokban, s az is, amit Rátonyi Latabártól kapott, s utána továbbadott Gálvölgyinek.